Nincs is jobb kávéval indítani a reggelt, de azért érdemes valami olyat is fogyasztani, ami egészséges és energiával tölt fel az ebédig. Na, ez a gyümölcsital pont ilyen, igazi energiabomba a sok, változatos gyümölcsnek köszönhetően!

Hozzávalók:

2 banán
2 marék erdei gyümölcskeverék
3 barack
1 maréknyi görögdinnye
1 dl tej

A gyümölcsöket felkockáztam, turmixgépbe tettem a tejjel együtt, majd habosra turmixoltam. Így jó sűrű italt kapunk, minél több a tej és a dinnye (a magas víztartalma következtében), annál hígabb lesz. Így joghurtos lesz az állaga. A gyümölcsöktől és az ízlésünktől függően ízesíthetjük még mézzel vagy cukorral, de szerintem így is teljesen tökéletes lett! De akár fűszereket is használhatunk!

Jó étvágyat!

Adri

Kinek ismerős a bolti fokhagymás-tejfölös kifli? Ki az, aki nem tud ellenállni neki, ha a boltban rákacsint? Hát, én biztosan köztük vagyok! Ez adta az ötletet a következő recept elkészítéséhez. Finom, frissen sült bucik, nincs is ennél finomabb vacsora!

Hozzávalók:

60 dkg liszt
1 tk só
1 tk cukor
25 dkg élesztő
1 dl tej
2 dl víz
3 ek olaj
4 gerezd fokhagyma
1 nagy doboz tejföl
1 tk egész színes bors
1 kk őrölt kapor
1 tk olívaolaj
sajt (ízlés szerint)

A tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot, majd pedig belemorzsoltam az élesztőt, és hagytam felfutni. Közben a lisztet elkevertem a sóval, hozzáadtam a vizet és az olajat. Legvégül az élesztős tejjel puha tésztát gyúrtam. Lisztezett edényben (de a nyújtódeszka is ugyanolyan jó) letakartam, hagytam körülbelül a duplájára kelni. (Ez a hőmérséklettől függ, mivel most meleg van, 30-35 perc alatt meg is volt.) Ekkor nyolc egyforma részre vágtam és kis bucikat gyúrtam belőlük. Újabb fél óráig kelesztettem őket.

Közben elkészítettem a tejfölös krémet. A borsot és a fokhagymát mozsárban összetörtem (természetesen jó az őrölt bors és a fokhagymanyomóval kilapított fokhagyma is), elkevertem a tejföllel, hozzáadtam a kaprot és az olívaolajat is, majd kicsit megsóztam az egészet.

Végül a tésztagolyókat kicsit meghengergettem (olyanra, mint a francia zsemle), és sütőpapírral bélelt tepsire helyeztem őket. Késsel bevágtam mindegyik tetejét, majd a résekbe körülbelül 2-2 teáskanál tejfölt tettem. Legutoljára reszelt sajtot szórtam rájuk. Előmelegített sütőben, közepes hőfokon 25-30 percig sütöttem.

A kész zsemlék magukban is nagyon finomak, de szendvicsként, felvágottal és zöldséggel is megállják a helyüket! Mondanom sem kell, felfaltuk a felét egy ültő helyünkben.

Az egyetlen problémám, ami minden ilyen receptemnél felmerül, az az, hogy az alja mindig túl ropogós lesz, tehát nem olyan, mint a bolti zsömléké. Várom az ötleteket ennek megoldására, mert habár mindig finomak az így elkészült ételeim, és rendszerint el is fogynak, mindig azt a kritikát kapom, hogy az alja túl kemény!

Ezért hát próbáljátok ki, és utána ne felejtsétek el megosztani az élményeket, tanácsokat!

Jó étvágyat kívánok!

Adri

Ebben az óriási kánikulában mi más esne jól, mint egy jó hűs, gyümölccsel teli ital! (A hideg fröccsön és sörön kívül természetesen!) Amellett, hogy lehűt, feltölt energiával is, ami különösen jól jön, ha a meleg miatt nem nagyon tudunk enni.

Hozzávalók:

2 szelet sárgadinnye
2 szelet magozott görögdinnye
1 tk méz
menta
jégkocka
1 dl tej

A dinnyét felkockáztam beletettem a turmixgépbe, hozzáadtam  a mézet, a mentaleveleket (5-6 db), a tejet és a jégkockákat (én egy maréknyit tettem bele). Mindenképpen kell bele folyadék, mert a jégkockák anélkül kinyírhatják a turmixgépet! Az egészet jól felhabosítottam, pépesítettem, majd pohárba öntve, mentaszállal díszítve tálaltam.

Egyelőre csak én teszteltem, de nekem ízlik! Persze lehet variálni, az a jó benne, hogy akármilyen gyümölcsből elkészíthető, akáhogyan keverve, akárhogyan ízesítve! És pár perc alatt meg is van a felfrissülés!

Kitartást a forrósághoz!

Adri

Klasszikus édesség, amiből vagy csak a bolti verziót, vagy csak a nagymama-félét szoktunk megenni. Az előbbi esetében szerencsések vagyunk, ha megtaláljuk az igazit, az utóbbinál pedig érdemes megtanulni a receptet. Sajnos nekem a bolti verzió jutott, illetve más mamájának a remekműve, így fel kellett találnom magam. Sok próbálkozás után itt az igazi!

Hozzávalók:

300 g liszt
100 g porcukor
1 cs vaníliás cukor
200 g margarin
1/2 citrom reszelt héja
1 tojás sárgája
lekvár a kenéshez

A lisztet elmorzsoltam a porcukorral, majd elkevertem benne a vaníliás cukrot és a citromhéjat is. A lágy margarint elmorzsoltam benne, hozzáadtam a tojás sárgáját. Tésztát gyúrtam belőle, amit végül egy zacskóban hűtőbe tettem, mert elég lágy lett, amivel nehéz dolgozni. Jó néhány órát pihenni hagytam, így még az ízek is jobban összeértek.

Végül a tésztát fél centisre nyújtottam, és korongokat szaggattam ki belőle. A korongok felét kilyuggattam. Előmelegített sütőben, közepes hőfokon aranybarnára sütöttem őket. Mikor kihűltek, a teli korongokat megkentem lekvárral, és összeborítottam a lyukasokkal. Kész is!

Nagyon finom lett! Közepes adag, úgyhogy édesszájúaknak, nagyobb családoknak dupla adag is kellhet!

A sütésnél vigyázni kell, hogy nehogy nagyon megpiruljon az aljuk (mint ahogy én sem voltam elég ügyes...).

Jó sütögetést és jó étvágyat!

Adri

Ez a recept a bizonyíték arra, hogy a legjobb barátok akkor is tudnak együtt főzni, ha majdnemhogy 200 km választja el őket. Habár imádom a gubát, már idejét sem tudom, mikor készítettem, a recept meg aztán végleg kiment a fejemből. De az internet adta lehetőségeket kihasználva Helgu kisegített, így hát íme az ő receptje az én megvalósításomban!

Hozzávalók:

6 db kifli
1,5 liter tej
8-10 ek cukor
1 cs vaníliás cukor
1 cs vaníliás pudingpor
4-5 ek darált mák

Egy liter tejet felforraltam 7-8 evőkanál cukorral és a vaníliás cukorral. A kifliket ujjnyi vastagságúra karikáztam, és egy tálba tettem. Leöntöttem a cukros tejjel, összeforgattam, majd megszórtam a mákkal, majd ezzel is összeforgattam. Közben a pudingot a tasakon leírtak szerint elkészítettem a maradék tejjel.

A gubát a pudinggal meglocsolva tálaltam.

A cukor mennyisége attól függ, ki mennyire édesszájú. Érdemes megkóstolni a tejjel leöntött kiflit, és aszerint ízesíteni a pudingot az elkészítéskor, nehogy túl csömör legyen, az kevésbé korrigálható.

Remek desszert, de egy kiadós leveshez főételnek is megteszi!

Jó étvágyat!

Adri és Helgu

Végre eljött az idő, hogy saját készítésű ízletes finomságok kerüljenek a (jelen pillanatban még képzeletbeli, de addig is anyukám által felajánlott) spájzba! Jócskán a májusban járunk már, ami azt jelenti, hogy igencsak beköszöntött a bodzaszezon! És nincs is jobb annál, mint egy hűsítő szörp a forró nyári napokon! Ehhez azonban először be kell szerezni a szörpöt, azaz el kell készíteni az egész nyáron kitartó szirupot! Mi ezt a következő módon csináljuk.

Hozzávalók:

3 kg cukor
kb. 2,5 l víz
2 narancs (vagy 1 nagy)
2 citrom
kb. 7-8 csapott tk citromsav
kb. 20 szép nagy bodzavirág
1 db ötliteres dunsztosüveg (vagy több kisebb)

Először is alaposan kimostam az üvegeket, majd hagytam megszáradni őket. A vizet felforraltam és hagytam kihűlni, majd pedig beleöntöttem az üvegbe. Hozzáadtam a cukrot és a citromsavat, majd belegyömöszöltem a megmosott bodzavirágokat és a felszeletelt citromot, narancsot. Az üvegeket lezártam, végül hűvös helyre (a spájz padlójára) tettem. Minden nap meg kell kevergetni, majd 5-6 nap múlva, amikor a cukor elolvadt és szirupossá vált a szörp, leszűröm és szörpös üvegekbe öntöm. Legvégül pedig hűtőben tárolom, amíg el nem fogyasztjuk! Mivel szirupról van szó, vízzel hígítva isszuk!

Hideg helyen kell tárolni a fogyasztásra várakozó üvegeket, mert felforrhatnak!

Nálunk ez a bevált recept, irtó gyorsan megisszuk! Az egyetlen hátránya az egésznek a rengeteg felhasznált cukor. Tulajdonképpen csak emiatt drága! Mi családilag többet is meg tudnánk inni egy évben (pedig nem egy adagot készítünk!), csak nem győznénk cukorral.

Próbáljátok ki ti is!

Én idén próbáltam először anyukám segítségével, ha az én adagjaim is jól sikerülnek, jövőre ízesítéssel is megpróbálkozom!

Egészségetekre!

Adri

Ezt a receptet még tavaly nyáron készítettem el, de valahogy elfeledkeztem róla. De újra eljött a fagyiszezon. A tapasztalatom azt bizonyítja, hogy nem vagyok egyedül azzal, hogy mihelyt elkezdődik a jó idő, kinyitnak a fagyizók, nem tudok ellenállni a csábításnak, vennem kell néhány gombóccal. Biztosan mindenkinek megvan a kedvenc helye, amire esküszik, amit semmi pénzért nem cserélne le, utazni is hajlandó érte! Így van ez velem is, de talán ezért is nagy a kísértés, hogy megalkossam a saját legfinomabb fagyimat.

Hozzávalók:

0,5 l tej
2,5 dl tejszín
1 cs vaníliás cukor
vanília aroma
5 tojás sárgája
120 g porcukor

A porcukrot, a vaníliás cukrot és az ízlés szerint hozzáadott aromát habosra kevertem a tojássárgákkal, majd a tejet is hozzáadtam, és jól összedolgoztam. Lassú tűzön elkezdtem főzni, figyelve arra, hogy a tojások nehogy kicsapódjanak! Mikor besűrűsödött a krém (mint a puding), levettem a tűzről, és időnként megkevergetve hagytam, hogy kihűljön. Közben felvertem a tejszínhabot, amit végül a kihűlt vaníliakrémhez kevertem. Az így elkészült masszát fagyálló tálba tettem és beraktam a fagyasztóba, hogy megszilárduljon.

El is készült! Természetesen az lenne a tökéletes, ha igazi vaníliát használnánk, de őszintén szólva, mindig sajnálom kiadni a pénzt arra az icipici vaníliarúdra. Minden esetre így is nagyon finom lett! "Öntetként" hígítatlan meggyszörppel locsoltam meg.

Szerintem fantasztikusan finom lett, még akkor is, ha azért a kedvenc fagyizómmal nem veheti még fel a versenyt!

Próbáljátok ki ti is, kísérletezzetek!

Adri

Ez a recept tökéletes példa arra, hogy a sütés nem más, mint a fantáziánk szabadon engedése! Nincs is jobb annál, mint amikor az agy kikapcsol, csak a tiszta létezés van a mindennapi gondok, elintéznivalók kizárásával. Ilyen lehet az, mikor a festő fest, az író pedig ír! Elővettem egy régi receptet és új köntösbe öltöztettem. Már három éve annak, hogy az első kuglófomat megsütöttem. Azóta természetesen már többször is megörvendeztettem vele a családot és magamat. Ma azonban gondoltam egyet, összekombináltam a szintén nagy sikerű muffinnal. Lássuk, mi lett belőle!

Hozzávalók:

40 dkg liszt
csipet só
5 dkg olvasztott margarin
1 csomag vaníliás cukor
2 dl tej
3 ek cukor
2 dkg élesztő
1 tojás

20 dkg margarin
2 ek cukor
kakaópor ízlés szerint

A hozzávalókból ugyanúgy, mint a korábbi kuglófnál, kelt tésztát készítettem. Mikor két-háromszorosára dagadt a tészta, nyújtódeszkán kinyújtottam körülbelül ujjnyi vastagra. Ekkor megkentem a kakaós masszával és feltekertem. Ujjnyi vastag szeletekre vágtam, amiket kivajazott, kilisztezett muffinformába tettem. Végül pedig közepes hőfokon aranybarnára sütöttem őket. Fogpiszkálóval teszteltem, hogy a belsejük is megsült-e.

Ugyanolyan finom, mint a kuglóf, könnyebben kezelhető, mert nem kell szeletelni, nem esik szét akkor sem, ha esetleg reggelire magunkkal kell utaztatni a kis csigukat. És különlegesebb, mint a sima kakaóscsiga!

Hajrá, kísérletezzetek ti is! Akár a blogon található receptekkel, akár a sajátotokkal!

Jó étvágyat!

Adri

Biztos előfordult már mindenkivel, hogy gyorsan és könnyen akart valami finomat, ami esetleg elég jól is néz ki ahhoz, hogy másokat is megkínáljunk vele. Ez a nasi pont ilyen! Bár nem ebből az apropóból készült. Egyszerűen csak nem volt kedvem főzni, gyorsan akartam valami finomat! De a végeredmény azt bizonyítja, hogy ez egy tökéletes vendégváró falat, hisz jól néz ki és még fincsi is!

Hozzávalók:

1 cs leveles tészta
10 db virsli (bármilyen, akár fűszerezett, ízesített is lehet!)
1 tojás

A kiolvasztott leveles tésztát vékonyra nyújtottam, majd téglalapokra szeleteltem és egyenként becsavartam velük a virsliket. Tojással megkentem a tetejüket, majd bevágdostam a rudakat, hogy sülés közben szétnyíljanak kicsit.
Végül magas hőfokon addig sütöttem, míg aranybarnák nem lettek.

Önmagában és ketchuppal vagy akár majonézzel is nagyon finom. Jó reggelire, ebédre és vacsorára is. Szóval teljesen multifunkcionális!

Próbáljátok ki ti is!

Jó étvágyat!

Adri

Biztos, hogy minden családban megvannak azok a receptek, amik elengedhetetlenül ott vannak a családi ünnepeken. Ezeket pedig legjobban természetesen a nagymamák készítik vagy pedig az anyukák, akik viszont tőlük tanulták. Úgy gondolom, hogy a lánygyerekeknek kötelességük elsajátítani ezeket a recepteket, hogy ők is továbbadhassák a saját unokáiknak! Évek óta készültem már arra, hogy én süssem meg mama utasításai szerint azt a fonott kalácsot, ami nélkül nálunk elképzelhetetlen az igazi húsvét! Így már én is továbbadhatom majd a gyerekeimnek, az unokáimnak a "titkos" receptet, mindemellett pedig megajándékozhatom a családomat azzal a csodálatos érzéssel, amit a frissen sült kalács, a főtt tojás és a kötözött sonka ad a húsvéti ünnepekkor!

Hozzávalók:
0,5 l tej
0,5 l tej
1 kg liszt
5 dkg élesztő
2 csapott ek cukor
1 csapott tk só
1 tojás
1 ek puha zsír
1 tojás a kenéshez

A tejet megmelegítettem, csak langyosra, hogy gyorsabban feljöjjön benne az élesztő. Elkevertem benne a cukrot, majd belemorzsoltam az élesztőt, és megvártam, hogy felfusson. A lisztet elkevertem a sóval, elmorzsoltam a zsírt és a tojást benne. Végül hozzáadtam a felfuttatott élesztőt a tejjel együtt. Meggyúrtam a tésztát, majd meghintettem liszttel, hogy ne ragadjon oda az edény falához, miközben megkel. Leterítettem egy konyharuhával és hagytam, hogy megkeljen. Körülbelül 1-1,5 órát kelesztettem meleg helyen. Ekkor kettéválasztottam a tésztát. Az egyik kis bucit 3 részre osztottam, majd kukacokat hengergettem belőlük és megfontam őket. A maradék fél tésztát is meghengergettem, de már egészben. Olyan hosszúra kell, hogy félbehajtva körül érje a megfont tésztát. Ugyanis ezt a nagy kukacot összecsavartam, majd körbetekertem vele a a fonott részt. A tepsit kizsíroztam és megliszteztem mielőtt beleraktam a tésztát. Újra letakartam, immár a tepsiben, és hagytam, hogy jól megkeljen. Újabb 1 órát kelesztettem. Amikor már szépen kinőtte a tepsit, megkentem a tészta tetejét tojással és előmelegített sütőben 1 órát sütöttem. Először magas lángon, majd amikor már kicsit rózsaszín lett a teteje, alacsony hőmérsékleten tovább sütöttem, illetve alufóliát tettem a kalács tetejére (nem kell rásimogatni, csak rátenni, mint egy újságlapot), hogy ne piruljon meg nagyon! Fogpiszkálóval ellenőriztem, hogy megsült-e már a belseje, amikor már nem ragadt rá a tészta, elzártam a sütőt, és elkészült a remek!

Ezen a képen az látható, amikor már a tepsiben megkelt a tészta. Itt jobban látszik, hogyan is kell fonni, a leírás alapján nem vagyok biztos benne, hogy eléggé érthető.

Szeletelés előtt érdemes megvárni, hogy kihűljön, mert úgy szebbek lesznek a szeletek!

Mi ezzel esszük a sonkát, a tojást, a kocsonyát, egyszóval mindent.

Igazság szerint a nagycsaládos adag ennek a duplája, az két családot is ellát húsvétra. Az enyém csak "miniadag"!

Jó étvágyat mindenkinek, ezzel kívánok kellemes húsvéti ünnepeket a Cookaholics-olvasóknak!

Végezetül pedig egy jó tanács mindenkinek: addig tanuljátok meg a családi recepteket, amíg az igazi mesterek ott lehetnek segíteni!

Adri

Elkezdődött a farsangi időszak, ami nem telhet el fánk nélkül. Habár már több recept is van a blogon, ez mégis különleges. Ez egy olyan recept, amit a nagymamánktól kell eltanulni, mert az lesz az igazi! Így tettem én is, ezért újra egy ősrégi családi recept tanúi lehettek. Ami pedig hozzátartozik a történethez az az, hogy a nagymamák nem receptből sütnek, így elég nagy kihívás egy ilyen étel elkészítése.

Hozzávalók:

2,5 dl tej
fél élesztő (2,5 dkg, ha jól emlékszem)
2 csomag vaníliás cukor
1-2 ek cukor (ízlés kérdése)
csipet só
1 tojás (kicsi!)
kevés vaj megolvasztva (kb. egy fél ujjnyi csík)
fél citrom reszelt héja (opcionális)
kb. 25 dkg liszt
olaj a sütéshez
lekvár és porcukor a tálaláshoz

A tejet felmelegítettem, abba az edénybe öntöttem, amiben az egész tésztát meggyúrtam. A tej csak langyos legyen! Belekevertem a vaníliás cukrot és a sima cukrot, majd belemorzsoltam az élesztőt és megvártam, míg felfutott. Ekkor beletettem a csipet sót, a tojást és az olvasztott vajat. (A vaj se legyen forró már, mert összeugrasztja a tojás!) Fakanállal összekevertem, majd lassan beleszórtam a lisztet is és a reszelt citromhéjat. Annyi liszt kell bele, hogy végül könnyű tésztát kapjunk. Körülbelül olyan sűrűségű legyen, mint a nokedli. Mindezt fakanállal kell dagasztani, amíg szép fényes nem lesz a tészta. (Régen sosem értettem ezt a kifejezést, de valóban kifényesedik a tészta! Mintha vizes lenne...) Amikor szép homogén, fényes tésztát kaptam, meleg helyen hagytam piheni. Mikor körülbelül duplájára dagadt, újra megkevertem a fakanállal (ilyenkor megint összeesik), majd újra megkelesztettem. Amikor ismét duplájára (sőt, triplájára) nőtt, jól meglisztezett nyújtódeszkán ujjnyi vastagra nyújtottam, és közepes szaggatóval pogácsákat szaggattam belőle. Körülbelül fél liter olajat felmelegítettem egy nagyobb edényben. Nem forróra, mert akkor gyorsan megégnek a fánkok és a belseje nem sül meg. Majd kicsit széthuzogatva a pogácsákat, hogy a közepe vékonyabb legyen, beleraktam az olajba. Mindkét oldalát megsütöttem, majd kiszedtem papírtörlővel kibélelt tálcára, hogy felszívja a felesleges olajat.

Végül lekvárral tálaltam. Nem porcukroztam meg, mert nekünk elég édes volt, de ez mindenkinek a szája íze!

Gyorsan elfogyott, és még a mamám is megdicsérte: "süthetsz ilyet máskor is". Azt hiszem, akkor tényleg jól sikerült.

Ez a recept csak fél adag, az igazi mamaadag duplája ennek!

Próbáljátok ki!

Jó étvágyat!

Adri

Hát ezért (is) jó dolog, ha két család egymásra talál! Ugyanis ilyen finom receptekre lehet szert tenni! Először készült el ez az isteni sütemény az én konyhámban. Idén karácsonykor nem ajándékoztunk, hanem mindenki hozzájárult a közös vacsorához valamivel. Mi mást vihettem volna én, mint a desszertet. Természetesen karácsonykor valami különlegesség dukál. A receptért ismételten köszönetet kell mondanom Ibolya néninek, hiszen ha remekül is sikerült az én kezeim alatt is, nála jobban senki sem csinálja!

Hozzávalók:

6 tojás
40 dkg cukor
2 dl víz
20 dkg darált dió
30 dkg liszt
1 cs sütőpor

6 dl tej
2 cs vaníliás puding
2 ek liszt
25 dkg porcukor
1 kockamargarin
5 dl tejszín
csokireszelék
1 cs habfixáló

A 6 tojást szétválasztottam, a sárgáját felvertem a cukorral és a vízzel. Külön egy csipet sóval felvertem a fehérjéket, majd összekevertem a sárgákkal. Ehhez a masszához adtam a lisztet, a sütőport és a darált diót (ami az én esetemben nem volt 20 dkg, csak egy kevés, mert annyi volt csak ledarálva, és nincs darálóm..). Az így elkészült tésztát egy nagyobb, sütőpapírral bevont tepsibe öntöttem. Először körülbelül 10 percig magas hőfokon, majd alacsonyon körülbelül 20 percig sütöttem a tésztát. Azt hiszem, életemben először olyan tésztát sikerült sütnöm, ami nem esett össze a végén. Hihetetlen!

Közben elkészítettem a krémet. A tejjel elkevertem a vaníliás pudingot és a lisztet, majd elkezdtem megfőzni, közben hozzáadtam a cukrot is. Amikor besűrűsödött, elzártam a gázt és a margarint robotgéppel elkevertem a pudingban.

A kihűlt tésztára egyenletesen rákentem a szintén kihűlt vaníliás krémet, majd pedig a habfixálóval keményre vert tejszínhabot is ráhalmoztam a sütire. Legvégül pedig csokit reszeltem az egész tetejére.

Szerintem eszméletlenül jól sikerült, nem esett össze, az íze pedig olyan lett, amilyennek lennie kellett! Nem bonyolult, mégis hihetetlenül jól néz ki és legalább annyira finom is!

A vaníliás pudingot másmilyenre is lehet cserélni, ha kicsit fel akarjátok dobni!

Sütésre fel! Jó étvágyat!

Adri

Tökéletes vendégváró falatokról van szó. Tökéletes, mert mindig elégedettek a vendégek, és mert nagyon egyszerűen és gyorsan elkészíthető. Így az ünnepek előtt kifejezetten hasznos lehet a recept. Az ötlet ismételten a családból származik, köszönet érte Ancsának! Biztos rengetegen áldották már érte! Az eredeti recept valószínűleg sokat változott, leginkább azért, mert mindig elfelejtettem, hogyan is kell csinálni. Ez azt is mutatja, hogy kis kreativitással akárki elkészítheti.

Hozzávalók:

csirkemell (ízlés szerint, ki mennyire húsimádó)
1 üveg sör
liszt (amennyit a folyadék majd felvesz)
1 tojás
só, bors, fűszerek ízlés szerint
1-2 gerezd fokhagyma összenyomva
2 kk sütőpor
olaj a sütéshez

Gyakorlatilag palacsintatésztát kell csinálni csak sörből és nem cukrosan, hanem jó fűszeresen. A tojást a sörrel elkevertem, majd hozzáadtam annyi lisztet a sütőporral elkeverve, hogy jó sűrű tésztát kapjak. Sűrűbb, mint a palacsintatészta, de egy picit lazább, mint a nokedli tésztája. Hozzáadtam a fűszereket, a sót és a fokhagymát, és jól összedolgoztam. (A fűszerek is mehetnek akár a liszttel együtt a masszába.) Mindig az aktuális kedvemtől függ a fűszerezés: használtam már oregánót, curryt és majoránnát is.

A húst összekockáztam, viszonylag kicsikre vágtam, hogy majd át tudjon sülni, ne maradjon nyers a közepe. Végül a húst is hozzákevertem a tésztához. Ha előre tudjuk, hogy ilyet akarunk készíteni, akkor akár be is pácolhatjuk a húskockákat. Ebben az esetben akkor nem a tésztához adjuk a fűszereket, hanem a páchoz.

Az így elkészült masszából pedig gombócokat kanalazgattam (evőkanállal) a meleg olajba, majd jól átsütöttem, hogy a tészta is és a húsok is megsüljenek. Végül pedig szalvétára szedtem őket, hogy a felesleges olajat leszívja róla.

A kész gombócokat magukban mártással kínáltam!

Általában tartármártást készítek: 1 kis doboz tejfölt összekeverek 2 evőkanál majonézzel, 1 teáskanál mustárral, sózom, borsozom, jól összekeverem és kész is. Ha különlegesebbet akarok, akkor teszek bele fokhagymát és kaprot is.

Eddig nem panaszkodtak a vendégek, próbáljátok ki ti is! Biztos nem marad a nyakatokon!

Jó étvágyat!

Adri

Hozzávalók:

25 dkg liszt
1,5 dkg élesztő
1 dl tej
1 ek olaj
1 dl víz
só
pici cukor
olaj a sütéshez
 

Mikor még kicsi voltam, a szülinapomkor mindig rendeltünk sajtos masnit is a cukrászdában. Annyira imádtam és imádom most is, hogy egy zsákkal meg tudnék enni együltömben! Mindig azt hittem, hogy valami nagyon nagy ördöngösség elkészíteni, de most kiderült, hogy nem is! Tökéletes vendégváró falat, hiszen pikk-pakk elkészül, jól néz ki, és remek az íze!

Hozzávalók:

1 cs leveles tészta
1 tojás
só
sajt

Azért nem írtam mennyiséget, mert nem fontos, minden attól függ, mekkora a leveles tészta, mennyire szereted sajtosan. A sajtot egyébként például szezámmagra is le lehet cserélni.

A tésztát 3-4 mm vastagságúra nyújtottam (először ennél vékonyabbra, de azok nem puffadtak meg annyira a sütésnél, így váltottam a második sütésnél), majd bekentem tojással, meghintettem sóval és reszelt sajtot tettem rá. Körülbelül 10 cm vastag csíkokra vágtam a tésztát, majd azokat 2-3 cm-es darabokra. Középen megtekertem őket, hogy masni alakjuk legyen. Kétszer kell megtekerni, hogy a masninak mindkét ágánál a sajtos legyen felül. Sütőpapírral kibélelt tepsire tettem őket, majd magas lángon aranybarnára sütöttem őket.

Hihetetlen, hogy tényleg olyan finom, mint a bolti, sőt, még finomabb! És ilyen egyszerű! Kihagyhatatlan!

Próbáljátok ki ti is! Jó étvágyat!

Adri

Ha rendszeres olvasónk vagy, akkor lassan már tudod, mikor lehet szülinapi tortára számítani. Habár annyira jól sikerültek az eddigi tortáim, hogy folyamatosan azokat szeretnék az ünnepeltek és a családtagok az éppen aktuális ünnepre, olykor sikerül meggyőznöm őket, hogy itt az ideje újabbat kipróbálni. Így történt most, hiszen a nagymamám 75. születésnapjára csak ne készüljünk már a szokásos feketeerdő tortával, legyen valami különlegesebb!

Hozzávalók:

6 tojás
6 ek cukor
6 ek liszt
1 cs sütőpor

4 tojássárgája
4 dl tej
4 ek cukor
1 cs vaníliás cukor
1 cs vaníliás pudingpor
5 dl tejszín
1 cs zselatinfix
4 db közepes kopaszbarack

Klasszikus, 6 tojásos piskótát készítettem. A sárgákat kikevertem a cukorral, kemény habbá vertem a fehérjéket, összedolgoztam a kétféle masszát, majd a liszttel és a sütőporral is összekevertem. Az így kapott tésztát kivajazott, kilisztezett tortaformába öntöttem és először magas, majd alacsony hőfokon aranybarnára sütöttem.

Közben elkészítettem a krémet. A 4 tojássárgáját kihabosítottam a sima és a vaníliás cukorral. Hozzáadtam a pudingport, összedolgoztam, majd felöntöttem a tejjel. Kis lángon addig főztem az így kapott krémet, amíg be nem sűrűsödött. Amíg hagytam, hogy kihűljön a vaníliás krém, kemény habbá vertem a tejszínt (a zselatinfixet a csomagolásán írtak szerint adtam hozzá), amit legvégül hozzákevertem a már kihűlt (!) vaníliakrémhez.

A közben elkészült és kihűlt piskótát 3 lapra vágtam. A legalsót megkentem a krém körülbelül 1/3-ával, majd egy szeletekre vágott barackot elosztottam rajta. Erre jöhetett a második lap, amivel hasonlóan jártam el. Végül ráhelyeztem az utolsó lapot, a tetejét. A torta oldalát (a tetejét nem!) megkentem a krémmel. Az így elkészült tortát betettem a hűtőbe a megmaradt krémmel együtt. Körülbelül egy óra múlva jöhetett a díszítés. Díszítőzsákba tettem a habot, és tetszés szerint a torta tetejére nyomtam, amit legvégül barackszeletekkel díszítettem.

Igazság szerint olyan tortát sikerült már megint készítenem, ami hipp-hopp elfogyott! Nagyon habos-babos, tehát  igazán édesszájúaknak ajánlott! Eredetileg az oroszkrémtorta lényege a mazsola, de egy olyan családban, ahol szinte senki nem szereti azt, nehéz próbálkozás lenne. Azt biztos nem kérnék a következő ünnepléskor! Viszont régen, mikor még rendeltük a tortákat a szülinapokra (szigorúan mazsola nélkül), akkor mindig volt benne barack. Így lett ez is barackos oroszkrémtorta!

Remélem, kipróbáljátok, mert tényleg nagyon finom lett! És a látvány is kitett magáért!

Jó étvágyat!

Adri

Olyan szerencsés vagyok, hogy bár a saját uborkáim már palántaként elhunytak a nyaralás alatt, anyukám mindig örömmel lát el velük, mert neki általában annyi van, hogy nem győzzük hova tenni. Szóval dolgos háziasszonyok lévén gondoltunk az ínséges télre is, így hát elraktunk párat későbbre is. Jelen esetben én csak hármat. Ennek legfőbb oka az, hogy az apróbb uborkákat szeretjük, így még kisgyerekként leszedjük őket, viszont ebből kifolyólag a mennyiség nem túl nagy. De ez nem baj, mert a dunsztoláshoz így nem kell óriás edény. Ráadásul az egész folyamat körülbelül 30 percet vesz igénybe, nem gond, ha akár minden héten megcsinálunk egy adagot!

Hozzávalók (3 üveghez!) :

1,5 víz (0,5 l üvegenként)
1,5 dl ecet
1 késhegynyi nátrium-benzoát (+ az uborka tetejére)
1,5 csapott ek só
kapor, torma

Először is megtisztítottam az uborkát, a végeiből picit lecsippentettem, ahol esetleg rajtamaradt kicsit a szár. Szépen belesorakoztattam egy-egy sort az üvegekbe, majd mindegyikbe dugtam 2-2 közepes szál tormát és kaprot, ezután pedig teleraktam uborkával az üvegeket. Mindegyik tetejére tettem egy kicsi késhegynyi nátrium-benzoátot.

A vizet megmelegítettem egy lábasban, hozzáadtam az ecetet, a nátrium-benzoátot és a sót. Nem kell felforralni, csak összemelegíteni, hogy a só is feloldódjon benne. Érdemes megkóstolni, hogy elég sós legyen! Legvégül lassan ráöntöttem a vizet az ubikra. Mivel vigyázni kell, hogy nehogy szétdurranjanak az üvegek, csak 1-1 kanál levet öntöttem rájuk szépen sorban. Ráraktam mindegyikre a kupakot. Ha nem új kupakokkal dolgoztok, akkor jól nézzétek meg, hogy esetleg valahol rozsdásodik-e, mert ha igen, akkor megromolhat az uborka. Apró trükk erre, hogy folpakkot teszel az üveg tetejére és úgy megy rá a kupak. Nekem az egyik üvegem ilyen. Remélem, tényleg működik! Fejrefordítottam kicsit az üvegeket, hogy lássam, biztos nem ereszt egyik sem.

Utolsó fázisként pedig dunsztolni kell az üvegeket. Az azt jelenti, hogy vettem (elő a szekrényből, nem a boltból) egy olyan lábast, amiben teljesen elférnek az üvegek, teljesen a tetejükig ér. Egy konyharuhát tettem az aljába, belehelyeztem az üvegeket, majd feltöltöttem vízzel nagyjából a háromnegyedükig, és melegíteni kezdtem. Mikor gyöngyözni kezdett a víz, lehajtottam a gázt, és körülbelül 15 percig főztem még. Legvégül elzártam a gázt, és hagytam ebben a lében kihűlni! Nem kell kivenni belőle, együtt kell kihűlniük! Amikor ez megtörtént, mehettek is a polcra az üvegcséim!

Néhány hónapot még várnunk kell, hogy kiderüljön a végeredmény, de anyukámban bízva ez nem is lehet kérdés!

Hajrá, gondoljatok előre ti is, mennyivel jobb télen a saját munkákat ízlelgetni, mint a bolt polcáról leemelni a savanyúságot! Plusz ízt ad neki a fáradságos munkánk!

Ez egy alaprecept, mi mindig így csináljuk, de lehet bele különböző fűszereket is tenni, egész borsot vagy mustármagot. Annál pikánsabb lesz az íze.

Jó étvágyat!

Adri

A levesek történetét már korábban kifejtettem, gyakorlatilag ez is csatlakozik a többihez. A frankfurti leves imádata egyébként még általános iskolás koromba nyúlik vissza, ugyanis nagyon szerettem a menzán, azzal a kis plusszal, hogy a káposztát (a lényeget) nem nagyon ettem meg belőle. Mára ez megváltozott, szólt a szervezetem, hogy most már kellene neki egy kis káposzta, így már 100 %-ban meg tudom enni ezt is! Így hát elkészült ez a variáció is!

Hozzávalók:

1 kisebb fej káposzta
1 kis fej vöröshagyma
4 füstölt virsli (most füstlit használtam)
2 közepes szál sárgarépa
1 kis csomag petrezselyemzöld
1-2 szál fehérrépa
1-2 szem közepes krumpli
só, bors, majoranna, pirospaprika
1 ek liszt
1 kis doboz tejföl
1-2 gerezd fokhagyma

Megpucoltam a zöldségeket és megfelelő nagyságúra vágtam őket (a vöröshagymát és a fokhagymát egészben hagytam), beleraktam egy lábasba és felengedtem vízzel, elkezdtem főzni. Közben befűszereztem. A só, a bors és a majoranna (a paprika majd a habarásba kell, nem ide) természetesen ízlés szerint került bele. Nincs rá recept, csak a folyamatos kóstolgatás! Amikor már nagyjából megfőlt minden zöldség, hozzáadtam a leveshez a felkarikázott virslit. Ennek csak a végén kell belemennie, hiszen nagyon gyorsan elkészül. Amikor már majdnem teljesen megfőlt minden, rátettem a habarást. Az immár szokásos módon összekevertem a tejfölt a liszttel, annyi különbséggel az előző levesekhez képest, hogy most 1-2 teáskanál pirospaprikát is adtam hozzá. Amikor csomómentes lett, adtam hozzá a leves levéből, úgy is összekavartam, majd megismételtem még egyszer, legvégül pedig a leveshez öntöttem, összekevertem, és főztem még 10-15 percet. Elkészült a leves!

Kiadós és nagyon finom lett! Próbáljátok ki ezt is, lassan egész szép lesz már a leves repertoár!

Jó étvágyat!

Adri

A muffin egy igazán jó találmány! Valami édesre vágyik az ember viszonylag gyorsan, és hipp-hopp meg is van. Én gyakorlatilag napokig mondogattam, hogy édesre vágyom, muffint akarok sütni, de valahogy mindig túl későn jutott eszembe. Egészen addig, míg más oka is lett az elkészítésnek. Mégiscsak kell valami édes annak az izgalomnak a legyűrésére, amit a felvételi pontok nyilvánosságra hozása generál! Így hát elkészült a lekváros muffin!

Az alapötlet a Nők Lapja Konyha sütis szakácskönyvéből származik!

Hozzávalók:

15 dkg liszt
2 tojás
fél tk sütőpor
10 dkg vaj
15 dkg cukor
1 vaníliás cukor
10 dkg étcsoki
2 ek tej
kb. 4 ek lekvár (én baracklekvárt használtam)

Első lépésként a vajat és a kockákra tört csokit a kevés tejjel felolvasztottam. Vigyázni kell, nehogy leégjen! Az eredeti recept szerint gőz felett kell megolvasztani, de én ezt a lépést kihagytam, a tejjel ezt kívántam pótolni, mert így nem kapta le a csokit azonnal! Amikor teljesen összeolvadt az egész, félreraktam hűlni.

A tojásokat habosra kevertem a cukorral és a vaníliás cukorral, majd lassan öntve hozzáadtam a csokis krémet. Azért lassan, mert ha nem hűlt ki eléggé még, nehogy összekapja a tojást. Végül a lekvárt is belekevertem, majd a liszt és a sütőpor is jöhetett!

A muffinformákat kiolajoztam, félig megtöltöttem a tésztával, majd lassú tűzön megsütöttem őket! Amikor már szép színük van, ellenőrzöm fogpiszkálóval, hogy jó-e. Időt azért nehéz mondani, mert attól is függ, milyen a sütő, attól is, hogy mekkora muffinformával dolgozik az ember.

Kicsit ragacsos lesz a muffin a lekvártól (nem lesz ragacsos az ember keze, csak az állaga a szánkban), és nehezebb is a tésztája, mikor elkészül! De isteni finom! Sajnos ennek köszönhetően nem szokott sokáig megmaradni... De hát nem is azért készítem!

Sütésre fel! Jó étvágyat!

Adri

Valódi háziasszonyként már nem elég, hogy olykor-olykor valamivel elkápráztatom Ő-t, levesnek is lennie kell az asztalon! Így aztán nem csak azon kell gondolkodni, hogy mit is főzzön az ember, hanem hogy mi legyen a leves és ahhoz milyen másodikféle megy... Persze ha a leves már "meg van rendelve", akkor máris könnyebb. Jelen esetben egyszerűen tárkonyos levest kellett főznöm! Életemben először...

Hozzávalók:

egy kis adag hús (én egy „már-másra-nem-elég” sertéscombot használtam, de lehet csirkemell vagy csirkeaprólék is)
2-3 szál közepes sárgarépa
1-2 szál közepes fehérrépa (=gyökér, ki minek nevezi)
1 kisebb csokor petrezselyemzöld
karfiol ízlés szerint
1 kis fej vöröshagyma
só, bors, tárkonylevél
1 kis doboz tejföl
2 csapott ek liszt

A húst felkockáztam, majd megpároltam kevés olajon. Amikor már kifehéredett, felengedtem vízzel (amennyi a lábasba fért). Hagytam, hadd forrjon fel a víz, közben folyamatosan haboztam (leszedtem a leves tetején keletkező fehér-szürke habot). Amikor már nem habzott, hozzáadtam a megtisztított, feldarabolt zöldségeket. Végül megsóztam és megborsoztam, majd hagytam a levest főlni egészen addig, míg a hús és a zöldségek meg nem puhultak teljesen. Azért nem írok időt, mert ez attól függ, mekkora darabokra vágjuk ezeket. Kóstolgatni kell, ez a titka. Amikor már minden megfőtt, elkészítettem a habarást. A tejfölt összekevertem körülbelül 2 csapott teáskanál tárkonnyal (attól függ, hogy mennyi leves készül, illetve mennyire szereti az ember, de elég erőteljes íze van, vigyázni kell vele!), majd a liszttel is. Ekkor a leves levéből is hozzáadtam egy merőkanállal, majd azzal is jól összekevertem, és újra megismételtem a folyamatot. Így nem lesz majd csomós a leves! Végül, mikor már elég híg volt a habarás, hozzáöntöttem a leveshez és elkevertem. Főztem még körülbelül negyed óráig és kész is lett a leves!

Szó, mi szó, nagyon finom lett, pedig annyira nem szeretem az ilyen leveseket! De mind elfogyott!

Próbáljátok ki ti is! Jó étvágyat!

Adri

Habár a kép talán nem annyira kecsegtető, mint amennyire finom ez a saláta, mégis érdemes elkészíteni. Egyrészt mert ennél egyszerűbb nincs is, másrészt ebben a melegben egyébként sem tud mást enni az ember. És tényleg finom! Az ötlet a hétvégi grillezésről származik, ahol ilyet ettünk köretnek. Köszönet az ötletért Dorottyának!

Hozzávalók:

1 fej jégsaláta
2 db paradicsom
1 db közepes cukkini
2 db fehérpaprika
2 kisebb újhagyma (lecserélhető lilahagymára vagy akármilyen hagymára)
1 nagy gerezd fokhagyma
sajt ízlés szerint
1 csokor kapor
só, bors, bazsalikom
1 doboz tejföl
1 doboz kefir

Először is megmostam a hozzávalókat, majd az összes zöldséget, kivéve a fokhagymát és a kaprot felaprítottam körülbelül azonos méretűre. (A cukkinit megpucoltam, a paprikának pedig kivágtam a magházát!) Ehhez hozzáadtam a felkockázott sajtot, végül egy nagyobb tálban összekevertem őket, majd elkészítettem az öntetet. Összekevertem a tejfölt meg a kefirt (nincs logikus magyarázat arra, miért nem két kefir és miért nem két tejföl), ízlés szerint sóztam, borsoztam és egy kevés bazsalikomot adtam hozzá. Ebből is a friss lenne a legtökéletesebb, de az még nincsen itthon. Ezután apró darabokra vágtam a fokhagymát, majd a kaprot is, és belekevertem az öntetbe.

Utolsó fázisként ráöntöttem a salátára az öntetet és jól összekevertem. Kicsit betettem a hűtőbe, mert hűvösebben jobban esik.

Önmagában is nagyon finom, de húsok mellé is tökéletes köret. Mi jelen esetben, megcáfolva azt, hogy a melegben nem kíván az ember semmit, hotdoggal fogyasztottuk, azzal is remek párost alkotott!

Természetesen olyan öntetet készít hozzá az ember, amilyet csak szeretne, igazából ez a lényege! Egyáltalán nem fontos költeni a salátaöntetekre a boltban, mert mi is könnyedén elkészíthetjük, csak egy kis fantázia kell hozzá!

Jó étvágyat!

Adri

Avagy hogyan főzzünk olyat, amit soha életünkben nem szerettünk! Ez az egyik olyan étel, amit soha nem voltam képes megenni, maximum babaként, de arra már nem emlékszem. Egy jó háziasszony azonban megfőzi azt, amit az ura igazán szeret. Ezért készülhetett el életem első tökfőzeléke!

Hozzávalók:

1 db nagyobb tök
1 kis doboz tejföl
2-3 ek liszt
só, bors, kapor
kóstoló legény (szükség esetén)

A tököt megpucoltam, félbevágtam és kivájtam a magházát. Ezután lereszeltem. (Nem tudom, hogy a reszelőnek ezt a részét minek nevezik, lehet, hogy tökreszelő, szerintem almareszelő, de a lényeg, hogy a nagy lyukú felén kell reszelni.) Ezután kinyomkodtam a levét, egy nagyobb lábasba tettem, felengedtem vízzel, hogy bőven ellepje, majd megsóztam. Körülbelül fél óráig főztem, miután rátettem a habarást. A tejfölt elkevertem a liszttel, majd egy merőkanálnyi tökfőzeléklét adtam hozzá, azzal is elkevertem, majd még egyszer megismételtem ezt a procedúrát, végül az így már híg habarást hozzáöntöttem a főzelékhez folyamatos keverés mellett. Azért szoktam így készíteni a habarást, mert így nem lesz csomós. Minél hígabb a habarás, annál kisebb az esélye, hogy csomók maradnak a főzelékben. Végül megborsoztam kicsit, egy kisebb csokor kaporlevelet feldaraboltam és hozzáadtam, majd addig főztem, míg be nem sűrűsödött a főzelék. Nekem elég híg lett, ezért kicsit tovább főztem, hogy főljön el a levéből.

A só és a bors ízlésfüggő, nálam itt jött képbe a kóstoló legény, aki megmondta, kell-e még bele valami, hogy finom legyen. Persze ha ti szeretitek a tökfőzeléket, akkor magatok is meg tudjátok állapítani, elég sós-e vagy sem. Ha nem, akkor érdemes valakit alkalmazni eme nemes feladatra!

Remélem, ti is elkészítitek, és most már az sem tart vissza benneteket, ha esetleg nem szeretitek!

Jó étvágyat!

Adri

Az egyik kedvenc sütim, ami sokhoz hasonlóan sosem lesz olyan, amilyet a cukrászdában lehet venni. Most azonban végre sikerült megközelítenem, így tökéletesen elégedett vagyok az eredménnyel. Íme a recept!

Hozzávalók:

40 dkg darált háztartási keksz
20 dkg porcukor
3-4 ek kakaópor
kb. 2 dl tej

10 dkg margarin
kb. 70 dkg porcukor
kókuszreszelék
2 tk baracklekvár

A darált kekszet elkevertem a kakaóval és a porcukorral, majd hozzáöntöttem a tejet és összedolgoztam. Igazából annyi tej kell hozzá, hogy jól összeálljon a keksz, ne morzsolódjon, ne essen szét a nyújtásnál. Elég puhának kell lennie!

A margarint habosra kevertem a porcukorral. A cukor is csak körülbelüli érték, mert attól függ, ki mennyire szereti édesen. Az enyém nem lett annyira édes, mert én úgy jobban szeretem (ellentétben egyes családtagjaimmal). Gyakorlatilag kóstolgattam, és annyi cukrot tettem bele, amennyinél már finom lett. A kókuszreszelék is hasonlóan működött, ízlés szerinti mennyiség került bele. Legutoljára pedig a baracklekvárt kevertem a krémhez.

Végül megfelelő vastagságúra nyújtottam a kekszes "tésztát" úgy, hogy fóliát tettem alá is és a tetejére is. A felső fóliát levettem, majd megkentem a krémmel és feltekertem. A fólia segítségével tekertem jó szorosra, de azért úgy, hogy a krém ne folyjon ki belőle. Végül meghempergettem az így kapott hurkát kókuszreszelékben, visszacsomagoltam a fóliába, és betettem a hűtőbe keményedni. Ujjnyi vastagságúra vágva tálaltam!

Szerintem isteni finom lett! A cukorral tényleg érdemes játszani, mert nálunk van olyan, akinek ez nem elég édes így. Ki kell tapasztalni a saját szájízetek szerint! Persze sok dologgal fel is lehet turbózni, például meggyel! Sok szerencsét hozzá!

Jó étvágyat!

Adri

Fogalmam sincs, hogy eredetileg milyen a rakott kelkáposzta, amit eddig ettem, mindig piros volt (paprikás...), de az enyém nem ilyen. Igazi "házi" receptről van szó, még csak utána se néztem, hogyan is kellene elkészíteni. Így ha ez nem olyan, mint a klasszikus változat, akkor elnézést azoktól, akik azt keresték, viszont mindig jó új dolgokat kipróbálni!

Hozzávalók:

1 nagy fej kelkáposzta
0,5 kg darált hús
2 közepes vöröshagyma
1 bögre rizs
só, bors
sajt, ízlés szerint
1 nagy doboz tejföl

Először is a két vöröshagymát finomra vágtam és kevés olajon megdinszteltem, majd ezen megpároltam a húst, amit csak sóval és borssal ízesítettem. 2-3 bögre vízzel felöntöttem és hagytam, hadd főljön. Közben a rizst is megfőztem, amit szintén csak sóztam. A káposztát leveleire szedtem és sós vízben puhára főztem. Vigyázni kell vele, nehogy szétfőljön!

Amikor a hús elkészült, összeforgattam a rizzsel. Egy közepes méretű tepsi (lehet jénai is) aljába öntöttem egy kis olajat, majd a káposzta felét beleraktam. Erre jött a húsos rizs fele, majd újra a káposzta, végül megint a húsos rizs. A legtetejére öntöttem a doboz tejfölt, amibe csak sót tettem. Ezt is szépen elegyengettem, hogy mindenhova jusson. Legvégül sajtot reszeltem a tetejére. Így ment be a sütőbe, ahol közepes lángon kb. fél órán át sütöttem.

Sikert aratott, szó, mi szó! Hipp-hopp elfogyott! Igazából nem volt benne sok káposzta, mert nem volt olyan sok itthon, de az egyébként is ízlésfüggő. Természetesen fűszer is mehet bele több, ki, hogy szereti, most pont arra törekedtem, hogy megmaradjanak az ízek!

Próbáljátok ki ti is! Kommentben pedig várom a "klasszikus" recepteket!

Jó étvágyat!

Adri

Vendégváró sütemény a családnak, akik először látják az új otthonunkat. Természetesen erre az alkalomra valami különleges dukál, ilyenkor még a drága szamócát is érdemes megvenni!

Ez a sütemény azonban nem készülhetett volna el kedves barátnőm, Kriszti nélkül. Habár a recept igencsak megváltozott az eredetihez képest, az ötlet meghatározó volt! Így ezt a sütit most neki dedikálom!

Hozzávalók:

4 tojás
4 ek cukor
3 ek liszt
2 ek kakaópor
1 cs sütőpor
csipet só

2,5 dl tejszín
50 dkg túró
cukor
1 cs vaníliás cukor
fél citrom héja

kb. 50 dkg szamóca
1 cs piros tortazselé
2-3 ek cukor

A tészta hozzávalóiból klasszikus piskótát készítettem, azaz szétválasztottam a tojást, a fehérjét a cukorral és a csipet sóval keményre vertem, majd hozzáadtam a sárgákat is. Ehhez adtam a kakaóport, a lisztet és a sütőport. Jól összekevertem, majd az így kapott tésztát egy nagy, kivajazott, kilisztezett tortaformába öntöttem. Először magas hőfokon (kb. 10 perc), majd lassú tűzön megsütöttem (15 perc).

Közben elkészítettem a krémet. A túrót összetörtem, ízlés szerint cukorral összekevertem. Az, hogy mennyi cukor kell, attól függ, hogy ki, mennyire akarja édesnek, illetve hogy a tejszín mennyire édes. Én folyamatosan kóstoltam, és addig adtam a cukrot hozzá, amíg finom nem lett. Majd belereszeltem a fél citrom héját és beledolgoztam. A tejszínt felvertem, majd a túrót hozzákevertem.

Ez a krém ment a kihűlt piskóta tetejére. Nem is vettem ki a tésztát a formából, benne hűlt ki, és rögtön rákentem a túrókrémet a tetejére. Végül félbevágott szamócákat helyeztem a tetejére. A zselét a papírján írtak szerint elkészítettem, majd ráöntöttem a szamócákra. Azért is jó benne hagyni végig az egészet a formában, mert így a zselé nem folyik le az oldalán, nem áztatja el a tésztát sem!

Az így elkészült tortácskát hűtőbe tettem, majd a tálalás előtt vettem csak le róla a tortaforma oldalát.

Szerintem mondanom sem kell, mennyire finom lett. Én nem tettem bele túl sok cukrot, így nem lett annyira csömör. A szemeinket és az ízlelőbimbóinkat is gyönyörködtette!

Nem egy olcsó süti, de megéri! Ráadásul kisebb adagot is lehet készíteni, de most nagy családnak készült. Simán elég negyed kiló túró is vagy kevesebb szamóca. És persze akármilyen gyümölccsel elkészíthető, mikor, mi a szezon!

Jó étvágyat hozzá!

Adri