Újabb buliba sütöttem ezt a "finomságot". Azért van idézőjelben, mert én nem nagyon ettem belőle, éppen csak megkóstoltam a csücskét. Ezért nem állíthatom teljes biztonsággal, hogy valóban finomságról van szó! Ezúton is szeretném kérni azokat, akik megkóstolták vagy sokat ettek belőle, kommentben írjanak néhány megjegyzést!

Hozzávalók:

50 dkg liszt
25 dkg cukor
20 dkg vaj
1 csomag vaníliás cukor
3 tojás
rumaroma ízlés szerint
1 tk őrölt fahéj
1 tk őrölt ánizs
1 tk őrölt szegfűszeg
1 tk őrölt szerecsendió
1 csomag sütőpor
szükség szerint tej

A lisztet összekevertem a sütőporral, majd hozzáadtam a fűszereket. Én a szegfűszeget és az ánizst is itthon darálom össze, ennek következtében nem szokott olyan finom por állaga lenni, mint a boltinak. De szerintem így még különlegesebb! Természetesen nem olyan nagy darabokról van szó, hogy beletörjön a fogunk! Beleöntöttem a cukrot is, a vaníliás cukrot is, majd elmorzsoltam a vajat ebben a keverékben. Hozzáadtam a tojásokat és rumaromát, majd tésztává gyúrtam az egészet. Nekem nem kellett tejet hozzáadnom, azt hiszem, a tojások méretének volt ez köszönhető. De ha túl kemény a tészta, akkor kevés tejjel lazíthatjuk. Közepesen keménynek kell lennie a végén. Utolsó előtti fázisként kivajazott, kilisztezett kuglófformába  görbítettem a tésztát. Végül előmelegített sütőben, lassú tűzön 35-40 percig sütöttem. Tűpróbával kell ellenőrizni, hogy a közepe is megsült-e már. Ha igen, kész a kalács!

Az a kevéske, amit megkóstoltam, finom volt. Ennyit tudok mondani. Külsőre inkább azt mondanám, hogy teához vagy kávéhoz (vagy más folyadékhoz) való, nem feltétlen egymagában.

Várom a kommenteket, akkor is, ha most próbáljátok ki először!

Sok sikert, jó étvágyat!

Adri