Szülinapi diótorta, hiszen tatám 80. születésnapjára készítettem. Mivel nem igazán diós a családunk, eddig eszünkbe se jutott, hogy ilyet kellene sütni. Viszont már jó ideje minden szülinap alkalmával elmondta tatám, hogy "azok a finom régi diótorták... de jó lenne enni egyet!" Így már régen eldöntöttük, hogy az ő szülinapjára elkészül a várva várt torta. Habár nem a hagyományos vajkrémes változatról van szó, így is nagyon nagy sikert aratott. Az alaprecept a Blikk Nők egy korábbi számában szereplő mogyorótorta volt.

Hozzávalók:

10 dkg darált dió
5 db tojás
1 cs vaníliás cukor
15 dkg cukor
10 dkg liszt
1 cs sütőpor

10 dkg darált dió
3 dl tej
10 dkg cukor
1 cs vaníliás pudingpor
25 dkg margarin
2 dkg kakaópor
10 dkg eperlekvár

10 dkg cukor
kb. 10-12 egész dióbél

A tojásokat szétválasztottam, a sárgáját kihabosítottam a vaníliás cukorral, a fehérjét pedig a cukorral kemény habbá vertem. Összekevertem a két habot, majd belekevertem a sütőport, a lisztet és a darált diót is. Az így elkészült tésztát kivajazott és kilisztezett tortaformába öntöttem, és magas hőfokon körülbelül 10 percig, majd alacsony hőfokon körülbelül 20 percig sütöttem. Az elkészült tésztát 4 lapra vágtam.

Közben elkészítettem a krémeket is hozzá. A tejből, a cukorból és pudingporból sűrű krémet főztem, amihez végül hozzákevertem a margarint is. Az így elkészült krémet négy részre osztottam. Az egyik adagot elkevertem a darált dióval, egy másikat pedig a kakaóporral. 2 adag simán maradt.

A legalsó tésztalapot megkentem a diós krém felével, majd pedig a lekvár felével is. Ráhelyeztem a második lapot, amit a kakaós krémmel kentem meg. Jöhetett rá a harmadik tortalap, amelyet ismét a diós krémmel és a lekvárral kentem meg. Az utolsó tortalap is rákerült a tortára. Az egészet bekentem az egyik adag sima pudingkrémmel. Elég kevés krém volt, de ez nem gond, mert épphogy csak annyi krém kellett, hogy a darált dió majd ráragadjon díszítésként a külsejére és a tetejére. Az utolsó adag krémet pedig egy díszítő tasakba tettem, és kidíszítettem a tortát a képen látható módon.

Legvégül karamellt főztem a 10 dkg cukorból, amibe belemártogattam az egész dióbeleket. Hústűre szúrtam a diót és úgy mártogattam és helyeztem rá a tortára.

Nagyon finom lett tényleg, annak ellenére, hogy annyira nem vagyok diós alkat, sőt, azoknak is ízlett, akik hozzám hasonlóan vannak a dióval. A célját pedig 100 %-osan elérte, hiszen tatám nagyon örült a diótortának, és még sokáig emlegette, mennyire finom volt! Így hát lehet, hogy máskor is elkészül ez a süti is!

Próbáljátok ki ti is, ha szeretitek a diót, ha nem, lehet, hogy ez változtatja majd meg a véleményeteket, ízléseteket!

Jó étvágyat!

Adri