Valódi háziasszonyként már nem elég, hogy olykor-olykor valamivel elkápráztatom Ő-t, levesnek is lennie kell az asztalon! Így aztán nem csak azon kell gondolkodni, hogy mit is főzzön az ember, hanem hogy mi legyen a leves és ahhoz milyen másodikféle megy... Persze ha a leves már "meg van rendelve", akkor máris könnyebb. Jelen esetben egyszerűen tárkonyos levest kellett főznöm! Életemben először...

Hozzávalók:

egy kis adag hús (én egy „már-másra-nem-elég” sertéscombot használtam, de lehet csirkemell vagy csirkeaprólék is)
2-3 szál közepes sárgarépa
1-2 szál közepes fehérrépa (=gyökér, ki minek nevezi)
1 kisebb csokor petrezselyemzöld
karfiol ízlés szerint
1 kis fej vöröshagyma
só, bors, tárkonylevél
1 kis doboz tejföl
2 csapott ek liszt

A húst felkockáztam, majd megpároltam kevés olajon. Amikor már kifehéredett, felengedtem vízzel (amennyi a lábasba fért). Hagytam, hadd forrjon fel a víz, közben folyamatosan haboztam (leszedtem a leves tetején keletkező fehér-szürke habot). Amikor már nem habzott, hozzáadtam a megtisztított, feldarabolt zöldségeket. Végül megsóztam és megborsoztam, majd hagytam a levest főlni egészen addig, míg a hús és a zöldségek meg nem puhultak teljesen. Azért nem írok időt, mert ez attól függ, mekkora darabokra vágjuk ezeket. Kóstolgatni kell, ez a titka. Amikor már minden megfőtt, elkészítettem a habarást. A tejfölt összekevertem körülbelül 2 csapott teáskanál tárkonnyal (attól függ, hogy mennyi leves készül, illetve mennyire szereti az ember, de elég erőteljes íze van, vigyázni kell vele!), majd a liszttel is. Ekkor a leves levéből is hozzáadtam egy merőkanállal, majd azzal is jól összekevertem, és újra megismételtem a folyamatot. Így nem lesz majd csomós a leves! Végül, mikor már elég híg volt a habarás, hozzáöntöttem a leveshez és elkevertem. Főztem még körülbelül negyed óráig és kész is lett a leves!

Szó, mi szó, nagyon finom lett, pedig annyira nem szeretem az ilyen leveseket! De mind elfogyott!

Próbáljátok ki ti is! Jó étvágyat!

Adri