Hát ezért (is) jó dolog, ha két család egymásra talál! Ugyanis ilyen finom receptekre lehet szert tenni! Először készült el ez az isteni sütemény az én konyhámban. Idén karácsonykor nem ajándékoztunk, hanem mindenki hozzájárult a közös vacsorához valamivel. Mi mást vihettem volna én, mint a desszertet. Természetesen karácsonykor valami különlegesség dukál. A receptért ismételten köszönetet kell mondanom Ibolya néninek, hiszen ha remekül is sikerült az én kezeim alatt is, nála jobban senki sem csinálja!
Hozzávalók:
6 tojás
40 dkg cukor
2 dl víz
20 dkg darált dió
30 dkg liszt
1 cs sütőpor
6 dl tej
2 cs vaníliás puding
2 ek liszt
25 dkg porcukor
1 kockamargarin
5 dl tejszín
csokireszelék
1 cs habfixáló
A 6 tojást szétválasztottam, a sárgáját felvertem a cukorral és a vízzel. Külön egy csipet sóval felvertem a fehérjéket, majd összekevertem a sárgákkal. Ehhez a masszához adtam a lisztet, a sütőport és a darált diót (ami az én esetemben nem volt 20 dkg, csak egy kevés, mert annyi volt csak ledarálva, és nincs darálóm..). Az így elkészült tésztát egy nagyobb, sütőpapírral bevont tepsibe öntöttem. Először körülbelül 10 percig magas hőfokon, majd alacsonyon körülbelül 20 percig sütöttem a tésztát. Azt hiszem, életemben először olyan tésztát sikerült sütnöm, ami nem esett össze a végén. Hihetetlen!
Közben elkészítettem a krémet. A tejjel elkevertem a vaníliás pudingot és a lisztet, majd elkezdtem megfőzni, közben hozzáadtam a cukrot is. Amikor besűrűsödött, elzártam a gázt és a margarint robotgéppel elkevertem a pudingban.
A kihűlt tésztára egyenletesen rákentem a szintén kihűlt vaníliás krémet, majd pedig a habfixálóval keményre vert tejszínhabot is ráhalmoztam a sütire. Legvégül pedig csokit reszeltem az egész tetejére.
Szerintem eszméletlenül jól sikerült, nem esett össze, az íze pedig olyan lett, amilyennek lennie kellett! Nem bonyolult, mégis hihetetlenül jól néz ki és legalább annyira finom is!
A vaníliás pudingot másmilyenre is lehet cserélni, ha kicsit fel akarjátok dobni!
Sütésre fel! Jó étvágyat!
Adri
