A muffin egy igazán jó találmány! Valami édesre vágyik az ember viszonylag gyorsan, és hipp-hopp meg is van. Én gyakorlatilag napokig mondogattam, hogy édesre vágyom, muffint akarok sütni, de valahogy mindig túl későn jutott eszembe. Egészen addig, míg más oka is lett az elkészítésnek. Mégiscsak kell valami édes annak az izgalomnak a legyűrésére, amit a felvételi pontok nyilvánosságra hozása generál! Így hát elkészült a lekváros muffin!

Az alapötlet a Nők Lapja Konyha sütis szakácskönyvéből származik!

Hozzávalók:

15 dkg liszt
2 tojás
fél tk sütőpor
10 dkg vaj
15 dkg cukor
1 vaníliás cukor
10 dkg étcsoki
2 ek tej
kb. 4 ek lekvár (én baracklekvárt használtam)

Első lépésként a vajat és a kockákra tört csokit a kevés tejjel felolvasztottam. Vigyázni kell, nehogy leégjen! Az eredeti recept szerint gőz felett kell megolvasztani, de én ezt a lépést kihagytam, a tejjel ezt kívántam pótolni, mert így nem kapta le a csokit azonnal! Amikor teljesen összeolvadt az egész, félreraktam hűlni.

A tojásokat habosra kevertem a cukorral és a vaníliás cukorral, majd lassan öntve hozzáadtam a csokis krémet. Azért lassan, mert ha nem hűlt ki eléggé még, nehogy összekapja a tojást. Végül a lekvárt is belekevertem, majd a liszt és a sütőpor is jöhetett!

A muffinformákat kiolajoztam, félig megtöltöttem a tésztával, majd lassú tűzön megsütöttem őket! Amikor már szép színük van, ellenőrzöm fogpiszkálóval, hogy jó-e. Időt azért nehéz mondani, mert attól is függ, milyen a sütő, attól is, hogy mekkora muffinformával dolgozik az ember.

Kicsit ragacsos lesz a muffin a lekvártól (nem lesz ragacsos az ember keze, csak az állaga a szánkban), és nehezebb is a tésztája, mikor elkészül! De isteni finom! Sajnos ennek köszönhetően nem szokott sokáig megmaradni... De hát nem is azért készítem!

Sütésre fel! Jó étvágyat!

Adri