Olyan szerencsés vagyok, hogy bár a saját uborkáim már palántaként elhunytak a nyaralás alatt, anyukám mindig örömmel lát el velük, mert neki általában annyi van, hogy nem győzzük hova tenni. Szóval dolgos háziasszonyok lévén gondoltunk az ínséges télre is, így hát elraktunk párat későbbre is. Jelen esetben én csak hármat. Ennek legfőbb oka az, hogy az apróbb uborkákat szeretjük, így még kisgyerekként leszedjük őket, viszont ebből kifolyólag a mennyiség nem túl nagy. De ez nem baj, mert a dunsztoláshoz így nem kell óriás edény. Ráadásul az egész folyamat körülbelül 30 percet vesz igénybe, nem gond, ha akár minden héten megcsinálunk egy adagot!

Hozzávalók (3 üveghez!) :

1,5 víz (0,5 l üvegenként)
1,5 dl ecet
1 késhegynyi nátrium-benzoát (+ az uborka tetejére)
1,5 csapott ek só
kapor, torma

Először is megtisztítottam az uborkát, a végeiből picit lecsippentettem, ahol esetleg rajtamaradt kicsit a szár. Szépen belesorakoztattam egy-egy sort az üvegekbe, majd mindegyikbe dugtam 2-2 közepes szál tormát és kaprot, ezután pedig teleraktam uborkával az üvegeket. Mindegyik tetejére tettem egy kicsi késhegynyi nátrium-benzoátot.

A vizet megmelegítettem egy lábasban, hozzáadtam az ecetet, a nátrium-benzoátot és a sót. Nem kell felforralni, csak összemelegíteni, hogy a só is feloldódjon benne. Érdemes megkóstolni, hogy elég sós legyen! Legvégül lassan ráöntöttem a vizet az ubikra. Mivel vigyázni kell, hogy nehogy szétdurranjanak az üvegek, csak 1-1 kanál levet öntöttem rájuk szépen sorban. Ráraktam mindegyikre a kupakot. Ha nem új kupakokkal dolgoztok, akkor jól nézzétek meg, hogy esetleg valahol rozsdásodik-e, mert ha igen, akkor megromolhat az uborka. Apró trükk erre, hogy folpakkot teszel az üveg tetejére és úgy megy rá a kupak. Nekem az egyik üvegem ilyen. Remélem, tényleg működik! Fejrefordítottam kicsit az üvegeket, hogy lássam, biztos nem ereszt egyik sem.

Utolsó fázisként pedig dunsztolni kell az üvegeket. Az azt jelenti, hogy vettem (elő a szekrényből, nem a boltból) egy olyan lábast, amiben teljesen elférnek az üvegek, teljesen a tetejükig ér. Egy konyharuhát tettem az aljába, belehelyeztem az üvegeket, majd feltöltöttem vízzel nagyjából a háromnegyedükig, és melegíteni kezdtem. Mikor gyöngyözni kezdett a víz, lehajtottam a gázt, és körülbelül 15 percig főztem még. Legvégül elzártam a gázt, és hagytam ebben a lében kihűlni! Nem kell kivenni belőle, együtt kell kihűlniük! Amikor ez megtörtént, mehettek is a polcra az üvegcséim!

Néhány hónapot még várnunk kell, hogy kiderüljön a végeredmény, de anyukámban bízva ez nem is lehet kérdés!

Hajrá, gondoljatok előre ti is, mennyivel jobb télen a saját munkákat ízlelgetni, mint a bolt polcáról leemelni a savanyúságot! Plusz ízt ad neki a fáradságos munkánk!

Ez egy alaprecept, mi mindig így csináljuk, de lehet bele különböző fűszereket is tenni, egész borsot vagy mustármagot. Annál pikánsabb lesz az íze.

Jó étvágyat!

Adri