Ennek a receptnek kivételesen nincs semmi különlegessége. Egyszerűen csak hódolni akartam a hobbimnak. Talán annyit még hozzá lehet tenni, hogy mivel magunk csináljuk a cherry-t itthon, gyakori, hogy meggylé nélkül marad a meggybefőtt, ami ugye nem sokáig áll el. Ilyenkor jól jön egy kis meggyes finomság!

Alaprecept: Nők Lapja Konyha 2010/11-december-január

Hozzávalók:

30 dkg liszt
5 dkg vaj
só
2 dkg élesztő
1 ek cukor
1,5 dl tej
3 tojássárgája
40 dkg magozott meggy
1 kk fahéj
10 dkg cukor

A tejet mikróban meglangyosítottam, majd belekevertem a kanál cukrot. Ez azért kell, hogy könnyebben felfusson az élesztő. Vigyázat, ne legyen forró a tej! Belecsipkedtem az élesztőt, majd félretettem. A lisztet elmorzsoltam a puha vajjal, hozzáadtam a tojássárgákat, majd a felfutott élesztővel együtt tésztává gyúrtam az egészet. Kb. fél órára meleg helyre tettem a tésztát letakarva, és megvártam, hogy megkeljen.

Közben a meggyet lecsepegtettem és összekevertem 8 dkg cukorral, valamint a fahéjjal. Amikor a tészta megkelt, kivajazott, kilisztezett tepsibe tettem, gyakorlatilag addig húztam-vontam, amíg akkora nem lett, mint a tepsi. Ennek a tetejére halmoztam a meggyet, egy kicsit bele is nyomkodtam a tésztába. Végül a maradék cukorral megszórtam, és a tetejére csipkedtem egy kis margarint, kb. 2-3 dkg-ot. Végül közepes lángon, 30-40 perc alatt megsütöttem.

Teához vagy valamilyen italhoz ajánlom, mert kicsit száraz lett a tészta, főleg miután kihűlt. Én sajnos nem öntöttem rá a meggynek azt a levét, amit még a cukor hozzáadása után kiengedett, mert féltem, hogy eláztatja a tésztát. Utólag nyugodtan ráönteném, hátha kevésbé lenne száraz a végeredmény.

Mindenesetre nagyon finom lett, mondanom sem kell, mind elfogyott!

Ha megtetszett az ötlet, ti is készítsétek el! Akár más gyümölcsre cserélve a meggyet!

Jó étvágyat!

Adri

Azzal kell kezdenem, hogy beismerem, a szerelem nagy úr! El sem tudom mondani, mennyire nem szeretem csinálni a nudlit, főleg azért, mert ahogyan a párom szereti, még jobban kikezdi az idegeimet. A kérés viszont időről-időre jön: "Akkor ma nudli lesz az ebéd?" Az egyetlen vigaszom az, hogy magamnak vajaljásan készíthetem el, ami azonban igazi ínyencség. Ha valaki nem ismerné a vajalját, mindenképpen ki kell próbálni! Íme a tuti recept!

Hozzávalók:

krumpli
só
liszt
1 tojás

vaj
liszt
só

Azért nem írtam mennyiségeket, mert nem tudok. Ez úgy működik, hogy mind a többitől függ. A lényeg, hogy a krumplit megpucoltam, kicsikre feldaraboltam és sós vízben megfőztem. Amikor elkészült, krumplinyomóval finomra törtem (ne maradjanak benne darabok!). Megvártam, amíg teljesen kihűlt, majd hozzáadtam a tojást és összedolgoztam. Ekkor jöhetett hozzá a liszt. Annyit kell hozzáadni, amennyit a krumpli felvesz. Ez azt jelenti, hogy gyúrható, nyújtható tésztát kell kapnunk. Azért kell kivárni, hogy a krumpli teljesen kihűljön, mert melegen nagyon benedvesíti a lisztet, és sokkal többet kell hozzáadni, míg végre gyúrható tésztát kapunk. Ekkor jól belisztezett (!!!) deszkán vékonyra nyújtottam. Itt jön az a rész, amit nem szeretek. Ahhoz, hogy olyan alakúak legyenek a nudlik, mint a képen, a következőket kell csinálni. 2-3 cm-es csíkokra vágtam a kinyújtott tésztát, majd keresztbe is fél centisre vágtam őket. Ekkor lisztes kézzel nudlivá göngyölgettem ezeket a kis csíkokat. Na ez a macerás része, mert folyton ragad. Egyszerűen a tenyerünk között sodorni kell rajta egyet-kettőt.

A könnyebbik módszer viszont a következő: a meggyúrt tésztából lecsippentünk kis golyókat és hurkákat sodrunk belőle, amiket megfelelő méretű nudlikra vágunk.

Innentől kezdve pedig egyszerű a dolog. Egy nagyobb lábasban vizet forraltam, amibe egy kis olajat és sót tettem. Amikor már forrt a víz, beletettem a nudlikat. (Nyilván annyi adagot, amennyi éppen belefér, nem az összeset.) Éppen csak néhány percig főztem, mert ha túl sokáig forr a vízben, szétfő a nudli, és nem hogy gusztustalan lesz a kinézete, de az íze sem lesz az igazi. A megfelelő idő után csíkszedővel leszűrtem a kész nudlikat.

Természetesen mindenki úgy tálalja ezután, ahogy csak akarja. Ha sajtos-tejfölösen esszük, akkor ebben a fázisban tűz felett egy kevés olajban meg szoktam forgatni, utána ízesíti mindenki megfelelő mennyiségű tejföllel és sajttal.

A vajalja azonban a legjobb! Ehhez a vajat (én egy adaghoz 2 kisebb fakanállal használtam) felforrósítottam, megsóztam, majd annyi lisztet tettem bele, amennyit a vaj felvett. (Ehhez az adaghoz kb. 2 púposabb fakanállal használtam.) Addig kevergettem ezt a tűz felett, amíg aranybarna nem lett az egész. Ekkor összeforgattam a nudlival. Hidegen, melegen egyaránt szuper!

Remélem, sokaknak megtetszik az ötlet! Sajnos egyre kevesebben tudják, hogy mi is az a vajalja, van, akiknek a gyerekkorát idézi fel. Remélem, segítettem életben tartani!

Jó étvágyat!

Adri

Régen gyakran sütöttük meg ezt a finomságot, egyszer azonban elfelejtkeztünk róla, és évekig elő se vettük. Most viszont reneszánszát élte, rengeteget készítettünk belőle. Egyetlen baj van vele: nagyon hamar elfogy!

Hozzávalók (kb 30 db-hoz):

5 dkg margarin
5 dkg porcukor
2 tojás + 2 tojássárgája
1 ek tejföl
30 dkg liszt
csipet só
olaj a sütéshez
lekvár a díszítéshez (eper, meggy, barack stb.)
vaníliás porcukor a hintéshez

A margarinból, a porcukorból, a csipet sóból, az egész tojásokból és a sárgákból, valamint a lisztből és a tejfölből tésztát gyúrtam. Elég kemény lesz a tészta, ne ijedjetek meg! Neház munka, de megéri! Amikor homogén lett a tészta, nyújtódeszkán 3 mm-esre nyújtottam azt. 3, 4 és 5 cm átmérőjű pogácsákat szaggattam belőle. A szélüket kb. 1 cm mélyen bevagdaltam. A közepüket tojásfehérjével bekentem, és 3 különböző méretű pogácsából összeragasztgattam a fánkokat. A legegyszerűbb úgy, hogy az egyik ujjadat betojásozod és azzal nyomkodod össze folyamatosan a részeket. Az így elkészült fánkokat kb. 3 ujjnyi olajban kisütöttem. Nem szabad túl forrónak lennie az olajnak, mert akkor megég a fánk, de a belseje nem sül meg. Aranybarnára sütöttem őket, majd szalvétára szedtem őket. Végül a rózsák közepébe lekvárt tettem, majd megszórtam a vaníliás porcukorral. Készen is lettek a csodás rózsák!

Az a legszebb, ha valamilyen piros lekvárt használunk, de igazából mindegy, az a fontos, hogy szeresd!

Ízre olyan, mint a csöröge fánk, szóval ha azt szereted, ezt is fogod. Ráadásul ez különlegesebb, így ha vendégeket vársz, tuti  a siker!

Jó étvágyat hozzá!

Adri

Újabb buliba sütöttem ezt a "finomságot". Azért van idézőjelben, mert én nem nagyon ettem belőle, éppen csak megkóstoltam a csücskét. Ezért nem állíthatom teljes biztonsággal, hogy valóban finomságról van szó! Ezúton is szeretném kérni azokat, akik megkóstolták vagy sokat ettek belőle, kommentben írjanak néhány megjegyzést!

Hozzávalók:

50 dkg liszt
25 dkg cukor
20 dkg vaj
1 csomag vaníliás cukor
3 tojás
rumaroma ízlés szerint
1 tk őrölt fahéj
1 tk őrölt ánizs
1 tk őrölt szegfűszeg
1 tk őrölt szerecsendió
1 csomag sütőpor
szükség szerint tej

A lisztet összekevertem a sütőporral, majd hozzáadtam a fűszereket. Én a szegfűszeget és az ánizst is itthon darálom össze, ennek következtében nem szokott olyan finom por állaga lenni, mint a boltinak. De szerintem így még különlegesebb! Természetesen nem olyan nagy darabokról van szó, hogy beletörjön a fogunk! Beleöntöttem a cukrot is, a vaníliás cukrot is, majd elmorzsoltam a vajat ebben a keverékben. Hozzáadtam a tojásokat és rumaromát, majd tésztává gyúrtam az egészet. Nekem nem kellett tejet hozzáadnom, azt hiszem, a tojások méretének volt ez köszönhető. De ha túl kemény a tészta, akkor kevés tejjel lazíthatjuk. Közepesen keménynek kell lennie a végén. Utolsó előtti fázisként kivajazott, kilisztezett kuglófformába  görbítettem a tésztát. Végül előmelegített sütőben, lassú tűzön 35-40 percig sütöttem. Tűpróbával kell ellenőrizni, hogy a közepe is megsült-e már. Ha igen, kész a kalács!

Az a kevéske, amit megkóstoltam, finom volt. Ennyit tudok mondani. Külsőre inkább azt mondanám, hogy teához vagy kávéhoz (vagy más folyadékhoz) való, nem feltétlen egymagában.

Várom a kommenteket, akkor is, ha most próbáljátok ki először!

Sok sikert, jó étvágyat!

Adri

Nálunk nem telik el úgy ünnep, hogy ne lenne valamilyen pörkölt az asztalon. Ezeket azonban általában a család férfi tagjai készítik. Most viszont lehetőséget kaptam, hogy én is kipróbáljam a tudásomat, hacsak egy átlagos szombati napon is. Íme az eredmény!

Hozzávalók:

1 db kisebb sertéscsülök
4 fej nagy vöröshagyma
só, bors, paprika
pörköltkrém
1 db tévépaprika
1-2 fakanál sertészsír
víz

Első lépésként kicsontoztam a húst. Gyakorlatilag kivágtam belőle, ahogy csak tudtam. (Ilyet se sokat csináltam még életemben, ez is a férfiak dolga!) Ezután közepes méretűre kockáztam a húst! Véletlenül se vágjuk le róla, és dobjuk el a zsíros, bőrös részt, mert az lesz a pörkölt legfinomabb része! Ekkor megpucoltam a hagymákat és apróra vágtam. Egy lábasba beletettem a zsírt (zsír legyen, mert jobban kihozza az ízeket, mint az olaj!) és a hagymát, majd megdinszteltem a hagymát. Ami ugye azt jelenti, hogy üvegesre pároltam. Hozzáadtam a húst, átpirítottam kicsit. Elvileg enged levet a hús, és ha ez elegendő mennyiségű, akkor nem kell hozzá vizet önteni. Ha viszont nem elég, akkor pótolni kell azt. Ízlés szerint megsóztam, megborsoztam, beletettem a tévépaprikát és 2-3 evőkanál pörköltkrémet is. Amennyiben nem használsz pörköltkrémet, csak pirospaprikát, akkor azzal még várj! (Azt csak a főzés legutolsó szakaszában szabad belerakni, különben megkeseredik az egész pörkölt.) Mivel nekem elég piros lett már így is a hús, nem tettem hozzá pirospaprikát (ez teljesen ízlésfüggő), viszont megbolondítottam egy kis Erős Pistával, mert mi csípősen szeretjük. Csupán egy késhegynyit raktam bele. Így hagytam kb. 2-2,5 órát főlni, időnként megkevergetve. Gyakorlatilag addig kell főzni, amíg a hús meg nem puhul.

Ekkor, mint a képen is látható, nokedlivel tálaltam. De ha ti jobban szeretitek krumplival, nyilván azzal is tökéletes!

(Nokedli: 1 tojást habosíts ki egy kávéskanál sóval, majd adj hozzá 2-3 dl vizet, attól függően, mennyi nokedlit akarsz készíteni. Jól keverd össze, majd adj hozzá annyi lisztet, hogy jó sűrű, nehezen keverhető tésztát kapj. Forrásban lévő vízbe szaggasd a tésztát nokedliszaggatóval. Majd csíkszedővel szűrd le! Kész is!)

Ha eddig csak az tartott vissza a pörköltkészítéstől, hogy nem tudtad a biztos receptet, akkor most itt van, hajrá! Egyébként a marhapörkölttel is hasonló módon kell bánni! Azt ne felejtsd el, hogy minél több a hús, annál több hagymát használj, mert azon múlik, hogy mennyire lesz szaftos, sűrű a végeredmény!

Sok szerencsét, és jó étvágyat!

Adri

Habár ez a képen nem látszódik, maga a torta szív formában készült. Egyszerű kedveskedésnek szántam, csupán a szerelmem kifejezésére! Egyébként csokis és karamellás finomság. Lássuk!

Alaprecept: Nők Lapja Konyha 2011/február

Hozzávalók:

4 tojás
4 ek cukor
6 ek liszt
kb. 2 ek olvasztott vaj
fél cs sütőpor
1 cs vaníliás cukor

150 dkg étcsokoládé
2-3 ek cukor
1 dl tejszín
5 dkg vaj

15 dkg cukor
1 dl tejszín

2 dl tejszín
1 cs pirított mandulaszelet

A tésztához a tojásokat szétválasztottam. A sárgáját 2 ek cukorral, a vajjal és a csomag vaníliás cukorral habosra kevertem. Ezután a maradék 2 ek cukorral és egy csipet sóval kemény habbá vertem a fehérjéket. Összekevertem a két masszát, majd hozzáadtam a lisztet és a sütőport. Az így elkészült tésztát sütőpapírral kibélelt tortaformába öntöttem, és magas hőfokon 10-15 percig sütöttem, majd alacsony hőfokon újabb 10-15 percig.

Amíg a tészta sült, elkészítettem a tölteléket. A csokit kockákra törtem és az 5 dkg vajjal együtt felolvasztottam. Ehhez hozzáöntöttem az egy dl tejszínt és a 2-3 ek cukrot. Addig főztem, míg sűrű krémet nem kaptam.

Eközben elkészült a tészta, amit két lapra vágtam. Az alsó lapra rákentem a csokikrém felét, majd ráhelyeztem a másik lapot, amire a maradék csokit öntöttem. Amíg a krém nagyjából megszilárdult, habbá vertem a tejszínt, amit végül rákentem a torta tetejére. Végül megpirítottam a mandulaszeleteket: serpenyőbe öntöttem az egészet és néhány perc alatt, állandó forgatás mellett megpirítottam. Ezzel szórtam meg a tortát.

Végül elkészítettem a karamellát. A 15 dkg cukrot egy serpenyőben megolvasztottam, majd hozzáöntöttem a tejszínt. Ekkor újra megszilárdult a cukor. Addig "főztem" a krémet, amíg a cukor újra meg nem olvadt, illetve amíg sűrű krémet nem kaptam. Ezzel locsoltam meg a torta tetejét.

Vigyázzunk, mert ha túl forró a karamella, szétfolyik az egész tejszínhabos rész. Sajnos én így jártam, nehéz munka volt széppé tenni a tortát. És csak csorgassuk a karamellát, ne zuhintsuk rá az egészet a torta tetejére.

Különleges lett, az biztos! Csömör, nem lehet belőle sokat enni egyszerre. A karamella és az étcsoki eléggé domináns benne, azoknak ajánlom, akik szeretik ennek a kettőnek az ízét!

Remélem, kipróbáljátok, és ti is megteszitek a saját kis változtatásaitokat a receptben, hogy igazán olyan legyen, amilyennek ti szeretitek!

Jó étvágyat!

Adri

Habár általában a túrós receptjeim azzal kezdődnek, hogy rég megvan a túró, és csinálni kellene már valamit belőle, ebben az esetben ez nem így van. Pont azért vettem a túrót, hogy ezt elkészítsem. Különleges alkalom nincs, maximum az, hogy örömeteket leljétek benne! Íme!

Hozzávalók:

220 g liszt
140 g vaj
20 g kakaópor
70 g cukor
1 tojás

250 g túró
150 g tejföl vagy kefír
100 g cukor
1 cs vaníliás cukor
3 tojás
50 g vaj
25 g liszt

Először a tésztát készítettem el: a lisztet elkevertem a kakaóporral és a cukorral, utána a puha vajat elmorzsoltam benne, végül pedig belekevertem az egy tojást és tésztává gyúrtam. Ekkor tortaformányi méretűvé nyújtottam (ahogy a képen is látszik, kicsit fentebb ér, hogy pereme is legyen) és kivajazott, kilisztezett tortaformába tettem. Így pihentettem hideg helyen, amíg elkészítettem a krémet.

Ehhez a túrót szétnyomkodtam a vajjal, majd belekevertem a tejfölt, a vaníliás cukrot és a cukrot. Jól eldolgoztam, és ekkor adtam hozzá a 3 tojást. Így ís addig kevergettem, míg teljesen homogén masszát nem kaptam. Ekkor jöhetett hozzá a liszt, majd teljesen csomómentesre kevertem a tölteléket. Végül ráöntöttem a tésztára (amit előtte kicsit megszúrkáltam fogpiszkálóval) és lassú tűzön kb. 1 órán keresztül sütöttem.

Nagyon finom lett, kicsit olyan íze lett, mind a stíriai metéltnek, ha ismeritek. Együltőnkben elfogyott a fele, csak azért nem az egész, mert este volt, és másnapra is akartunk hagyni. Még különlegesebbé lehet tenni, ha gyümölcsöt is tesztek a túróba vagy a tetejére. Ha rendszeres olvasó vagy, tudod, hogy nálunk van, aki nem szereti, ha gyümölcs van a sütiben. Ezért nem próbáltam még ki úgy. De remélem, ti igen, és majd megírjátok az eredményt!

És persze az is jelent valamit, hogy ez még a nagyon finnyás bátyámnak is ízlett!

Jó étvágyat hozzá!

Adri

Már nem mostani ez a recept, jó néhány hete, talán már hónapja is, hogy elkészítettem. Mint ahogy a husis receptjeim általában, ez sem bonyolult. Mégis remek főétel!

Hozzávalók:

6 szelet tarja
3-4 gerezd fokhagyma
2 vöröshagyma
só, bors
1 db narancs
4-5 tk kakukkfű
10-13 szem krumpli
1 cs petrezselyem
1-2 ek olaj
 

A tarjaszeleteket besóztam és beszórtam a kakukkfűvel. Egy jénai tál aljába belekarikáztam a megpucolt vöröshagymát, erre az ágyra helyeztem a befűszerezett húst. A fokhagymát is megpucoltam, és rászeltem a húsra. Ezután elnegyedeltem a narancsot. Két részt beletettem a húshoz, a maradékot pedig ráfacsartam. Az így elkészült húst letakartam és betettem az előmelegített sütőbe, ahol pároltam 1,5-2 órát magas, illetve később kisebb hőfokon. Közben néha megnéztem, locsolgattam a levével, és húsvillával ellenőriztem, hogy eléggé átpuhult-e már. Amikor igen, levettem a tetejéről a fedőt, és kis hőfokon pirosra sütöttem (20-25 perc).

Amikor a hús megsült, és felszabadult a sütő, jöhetett a krumpli. Megpucoltam őket, majd a kisebbeket egyben hagyva, a nagyobbakat félbe vágva egy tepsibe raktam. A hús szaftjából öntöttem alá egy keveset és kis hőfokon sütni kezdtem a sütőben. Addig sütöttem, amíg meg nem puhult teljesen a krumpli. Ezt úgy állapíthatjuk meg, ha késsel vagy villával megszúrkáljuk, hogy elég puha-e már. Amikor már elég jó volt, akkor az apróra vágott petrezselymet az olajjal és egy gerezd apróra vágott fokhagymával összekevertem, és leöntöttem a krumplit. Kicsit összeráztam a tepsiben, és visszatettem picit még sülni (kb. 5 perc).

Amikor minden elkészült, természetesen együtt tálaltam a húst a krumplival.

Nagyon jól sikerült a dolog, mind el is fogyott. Persze nem nagy dolog ez a recept, másnak is biztos eszébe jutott, de ugye van, hogy fél napig morfondírozunk, hogy mi legyen a kaja, és a sült krumplin kívül semmi nem jut sz eszünkbe. Íme, egy ötlet! Egyébként erre jó a blogunk!

Remélem, sikerült segíteni, és nem kell tovább gondolkodni!

Jó étvágyat!

Adri

A torta különlegessége csupán annyi, hogy szentestére készítettem. Általában ugyanaz a menü minden évben, de mióta magamra vállalom a sütést, ilyen újítások is az asztalra kerülhetnek.

Alaprecept: Nők Lapja Konyha 2010/december-2011/január

Hozzávalók:

4 tojás
8 dkg cukor
10 dkg liszt
1 citrom reszelt héja
2 ek olaj
1 cs vaníliás cukor
fél cs sütőpor

12 dkg étcsoki
1 dl tejszín
2 ek porcukor

2 cs vaníliás pudingpor
6 dl tej
3 dl tejszín
1 narancs reszelt héja

1 narancs szeletekre vágva (megfelel az, amelyiknek lereszeljük a héját)

A négy tojást szétválasztottam, a sárgáját kihabosítottam a vaníliás cukorral, a citromhéjjal és az olajjal, a fehérjét pedig a 8 dkg cukorral kemény habbá vertem. A két masszát összekevertem, és hozzáadtam a 10 dkg lisztet és a sütőport. Az így elkészült tésztát kivajazott, kilisztezett tortaformába öntöttem, és előmelegített sütőben először nagyobb lángon, majd alacsonyon 30-35 percig sütöttem.

Közben elkészítettem a pudingot. Direkt kevesebb tejjel, hogy ne legyen majd annyira folyós az állaga. A pudingot egyébként a tasakon leírtak szerint készítettem el, azzal a kivétellel, hogy a narancs héját már a porral elkevertem. Közben felvertem a 3 dl tejszínhabot, és hozzákevertem a már kihűlt pudinghoz. (Nem tettem bele az összes tejszínhabot, hagytam, hogy maradjon a díszítéshez.)

Ekkor a csokit gőz felett megolvasztottam, adtam hozzá 1 ek tejszínt. A maradék tejszínt kemény habbá vertem, majd hozzáadtam az olvadt csokit és összedolgoztam vele.

Amikor a tészta elkészült, 3 lapra vágtam. Az alsót megkentem először a csokis, majd a vaníliás krémmel, végül rátettem a középső piskótalapot. Azt is ugyanúgy megkentem először csokival, majd a vaníliás krémmel, végül pedig rátettem a felső piskótalapot. Tejszínhabbal lekentem az egész tortát, majd narancsszeletekkel díszítettem a tetejét.

Hát ilyen lett a mi kis narancstortánk. Elég hamar elfogyott, nem volt rá panasz! Kell ennél több?! Csak annyi, hogy ti is próbáljátok ki, és írjátok meg, hogyan sikerült, mennyire ízlett!

Jó étvágyat hozzá!

Adri

Na, ez már valóban ajándéknak készült. Anyukám kedvence a csokilikőr, illetve a kávés krémlikőr. Mivel a Nők Lapja Konyha karácsonyi számában pont benne volt a recept, kézenfekvő volt, hogy elkészítem.

Alaprecept: Nők Lapja Konyha 2010/december-2011/január

Hozzávalók:

2,5 dl whisky
2,5 dl tejszín
10 dkg cukor
1 tk instant kávé
3-4 db tört fahéj
1 cs vaníliás cukor vagy 1 rúd vanília

A cukrot néhány csepp vízzel felraktam a tűzre, és világos karamellt készítettem belőle. Ehhez hozzáöntöttem a tejszínt, beledobtam a fahéjat és a vaníliás cukrot majd addig főztem, míg a karamell újra el nem olvadt. Ekkor hozzáadtam a kávét is. Levettem a tűzről, és megvártam, hogy kihűljön. Amikor már teljesen kihűlt beleöntöttem a whiskyt. Legvégül leszűrtem az egészet és egy szép üvegbe töltöttem. Hideg helyen (hűtőben, kamrában) tároltam ajándékozásig, illetve fogyasztásig.

Nagy sikert aratott, azt mondták, olyan, mint amilyet a boltban is lehet kapni. Az egyetlen 'panasz' az volt, hogy kicsit erős. Szóval lehet, hogy 2 dl whisky is elegendő, ha nem akarod nagyon erősre készíteni. Egyébként pedig kb. 2 hétig tárolható. Hadd ne mondjam, nálunk nem tároltuk olyan sokáig..

Próbáljátok ki ti is!

Egészségetekre!

Adri

Kivételesen nem azért ajándék, mert valakit ezzel leptem meg, hanem mert a karácsonyi ajándékaimat használtam fel hozzá: új szilikonos muffinsütő és egy új desszertes könyv. Mivel épp fogytán voltunk már a sütiből, és mindenképpen ki akartam próbálni az ajándékokat, elkészült ez a finomság is.

Hozzávalók:

1 3/4 bögre liszt
3/4 tk szódabikarbóna (vagy sütőpor)
1/4 tk só
1/2 tk őrölt fahéj
3/4 bögre cukor
2 tojás
1/2 bögre olaj vagy olvasztott vaj
1 cs vaníliás cukor
1/2 bögre tört dió
1 1/2 bögre reszelt alma (2közepes méretű alma)

A lisztet, a szódabikarbónát, a sót, a fahéjat és a cukrot egy nagy tálban összekevertem. A tojást és az olajat, illetve jelen esetben az olvasztott vajat, mert én most azzal csináltam, összekevertem (vigyázni kell, ha vajjal csináljuk, hogy ne legyen forró, mikor hozzáadjuk a tojást, mert kicsapódhat!), és hozzáadtam a lisztes egyveleghez. Elkezdtem összedolgozni a tésztát, és közben hozzáadtam a reszelt almát, legvégül pedig a diót. Elég sűrű massza lett belőle az eddigi receptjeimhez képest. Beleadagoltam a formába és 190°-on 15-20 percig sütöttem. Ha nagy a formád, és azt tele is rakod a masszával, akkor lassabb tűzön süsd és kicsit tovább, különben nem sül meg a közepe. Egyébként fogpiszkálóval tudod ellenőrizni, hogy jó-e már.

Az az igazság, hogy szerintem nagyon finom lett! Ropogós lett a külseje, de belül puha volt. Így, hogy az alma nem darabokban volt benne, jól elvegyült az íze a fahéjjal és a dióval.

Mindenképpen próbáljátok ki, mert tényleg nagyon jó!

Köszönet a formáért Robi-angyalkának és a könyvért Ilka-angyalkának!

Jó étvágyat!

Adri

Mindig úgy örülök, ha levest főzhetek. Mármint ha nem csak ilyen egyszerű "összedobjuk" levest. Ez most egy rendes lehetőség volt, ugyanis ott várt rám a fagyasztóban a hús, vagyis leginkább a csont. Különösen büszke vagyok erre a receptre, mert annyira, de annyira finom lett a végeredmény, hogy teljesen el voltam ájulva tőle. Igaz, hogy csak én, de néha jó magunknak is örülni!

Hozzávalók:

2-3 kisebb sertésgerincdarab (=orja)
1/2 fej kisebb karfiol
2-3 közepes sárgarépa
kis szelet káposzta
1 kis fej vöröshagyma
1 kisebb csomag zellerlevél
2 tk egész bors
2 tk egész köménymag
1 leveskocka
2-3 marék levestészta
só

A húst feltettem főlni kb. 3 liter vízben (egy normál méretű lábasban). Amikor elkezdett forrni, fűszertojásban beletettem a borsot és a köménymagot is. Egy idő után elkezd habosodni a lé, ilyenkor ezt a habréteget folyamatosan le kell szedegetni. Amikor már ez abbamaradt, mehettek bele a megtisztított, ízlés szerint feldarabolt zöldségek. A hagymát egyben szoktam beletenni, hogy egyben maradjon, ne úszkáljanak hagymadarabok a levesben végül. Majd pedig a leveskockát is beledobtam. Így főzögettem lassú tűzön a levest kb. 3 órán keresztül. Elég a lassú tűz, nem kell, hogy lobogjon a leves, mert akkor nagyon zavaros lesz az egész. Közben kóstolgattam, és sóval ízesítettem, amikor úgy éreztem, sótlan.

Amikor elkészült a leves, kiszedtem belőle a húst, leszűrtem a levest, kiszedtem a zöldségeket. A leszűrt lében pedig 2-3 marék csigatésztát megfőztem. Én ebbe végül visszapakoltam a zöldségeket, de lehet külön tálalni is. Illetve magát a tésztát is lehet külön tálalni a levestől, kinek, hogy tetszik.

Nem egy bonyolult recept, mint általában az ilyen levesek, gyakorlatilag csak addig van vele gond, amíg fel nem rakja az ember. De ha minden jól megy, akkor nagyon finom lesz a végeredmény!

Nálunk estére el is fogyott mind, pedig csak ketten ettünk belőle! Remélem, ezek után ti se gondolkodtok, hogy mi legyen az ebéd a hétvégén!

Jó étvágyat kívánok hozzá!

Adri

Néhány éve már december elején segédkezem a Mikulás ajándékgyárában. Idén ajándék helyett mézeskalácsot készítettem neki a csomagokba, ahogy a mellékelt képen is láthatjátok. Egyébként pedig ha karácsony, akkor mézeskalács, így elérkezettnek láttam az időt, hogy végre én is belevessem magam ebbe a csodába, hiszen soha nem készítettem még én magam. Ez talán látszott is, érződött is az eredményen, de szerintem elsőre nem lett rossz, sőt!

Hozzávalók:

76 dkg liszt
36 dkg cukor
2 ek szódabikarbóna
4 ek méz
4 tojás
2 kk fahéj
2 kk őrölt szegfűszeg
2 kk őrölt ánizs
5 dkg vaj

1 tojásfehérje
12 dkg cukor

Nagyon egyszerű a recept, az összes hozzávalót (a külön írt 1 tojásfehérje és 12 dkg cukor nélkül, hiszen az majd a díszítéshez kell) összekevertem. Nagyon fontos, hogy a 36 dkg cukrot én ledaráltam, ugyanis ha sima kristálycukrot rakunk a tésztába, akkor pöttyös lesz, bár az íze ugyanolyan fincsi marad. Inkább a szépség miatt tehát legjobb így, viszont ha csak evésre szánjátok, akkor teljesen mindegy. Tehát az összes hozzávalóból tésztát gyúrtam, amit egy éjszakán át pihentettem. Így a legjobb, de ha nem gyúrjátok is be előtte nap, legalább 2-3 órát hagyjátok állni! Ezután nyújtódeszkán olyan fél centisre nyújtottam és kiszaggattam. Ahogy a képen látszódik, én csak kis pogácsákat készítettem, de természetesen karácsonyra legjobb ilyenkor a csini kis formákat használni (fenyő, angyalka, hal stb.). Ezeket pedig sütőpapírral kibélelt tepsibe tettem és 10-15 perc alatt megsütöttem. A lényeg, hogy ne barnuljanak meg nagyon, mert akkor nagyon megkeményednek, és nem fognak visszapuhulni. Tehát azért nézzünk rá időközben, hogy jó-e már! Amikor megsültek, a deszkára szedtem ki őket.

Közben megcsináltam volna a habot, ha ki akartam volna díszíteni. De mivel én csak simán készítettem, csak hipotetikusan mondom el, mit is kell tenni. A tojásfehérjét a cukorral gőz felett kemény habbá kell verni. A habot nyomózsákba kell tenni, amivel szépen ki lehet díszíteni a kalácskákat. Illetve ha nincs ilyen nyomózsákotok, akkor egyszerűen egy tiszta nejlonzacsiba teszitek és kis lyukat vágtok a sarkán, úgy díszítitek a sütit.

Az az igazság, hogy a tojáshabra nincs tökéletes recept, van, hogy nekünk is jól sikerül, van hogy teljesen béna lesz. Ez egy csomó dologtól függ! Bízni kell a legjobban!

Egyébként amikor kidíszítettük a kalácsokat, újra vissza kell tenni őket a sütőbe, hogy a hab megkeményedjen rajtuk.

Hát így készül a mézeskalácsunk! Mi minden karácsonykor sütünk. Esszük is, meg díszítjük is vele a fát. Ami a fára kerül, azt kicsit jobban megsütjük, ugyanis ennek a kalácsnak az az érdekessége, hogy baromi jól megpuhul, és elkezdenek lepotyogni a fáról. Ezért amit díszítésre használunk, mindig keményebbre sütjük, hogy ne essenek le!

Remélem, tetszik a recept, és kipróbáljátok otthon! Mindenképpen írjátok majd meg az eredményt!

Jó étvágyat, jó sütögetést és díszítést! Emellett még most így a mézeskalácsokkal: Kellemes Ünnepeket Minden Kedves Olvasónknak!

Adri

Ahogy a mellékelt ábra is mutatja, husik fényképezésében még mindig nem sikerült előrelépnem... Ez a recept egy egyszerű szombati ebéd volt. Külünlegessége nem nagyon van, de biztos nem sikerült rosszul, ha végül az utolsó falat is elfogyott!

Hozzávalók:
pulykacomb
3 ek olívaolaj
1/2 tk tört chilli
1,5 tk kakukkfű
1 tk mustármag
1/2 tk oregano
1/4 tk koriander
1 tk só
2 nagyobb fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
2 dl száraz vörösbor

10 db krumpli
1/2 tk mustármag
1 tk grillfűszer
olaj a sütéshez

Igazából nem tudom, hogy mennyi volt a pulykacomb, amit én elkészítettem. Mindenestre a comb felső része volt, kb 2-3 emberre elegendő mennyiségű.

Habár én nem pácoltam be a húst még előző este, benneteket arra ösztönöznélek, hogy ha tudjátok, hogy ezt készítitek, akkor a husit készítsétek elő még előző nap. Tehát az olajjal összekevertem a fűszereket, amivel bekentem a beirdalt (~bevágdosott) húst. A kiválasztott tepsibe (én jénaiban csináltam) belekarikáztam a vöröshagymát és a fokhagymát, erre az ágyra helyeztem a bepácolt combot. Leöntöttem a vörösborral és lefedtem. Így helyeztem be a már meleg sütőbe, ahol magas hőfokon  majdnem 3 órán keresztül pároltam, majd újabb 15 percig fedő nélkül, kisebb lángon pirítottam rajta. Sütés közben meg-meglocsoltam a húst az alatta lévő szafttal. Amikor úgy láttam, hogy nincs alatta elég folyadék, öntöttem alá egy kis vizet. Ez nem feltétlenül szükséges, csak akkor kell, ha idő előtt elmegy a leve.

Úgy tudjuk ellenőrizni, hogy jó-e a hús, hogy húsvillával időközönkét megszúrjuk. Ha a villa könnyedén szalad bele és jön ki a húsból, akkor jó! Mindenképpen addig kell párolni, amíg el nem érjük ezt az állapotot, különben rágós marad a hús!

Közben a krumplit megpucoltam és megfőztem sós vízben. Amikor ez elkészült, az olajat elkezdtem megmelegíteni, beletettem a fűszert és a mustármagot. Amikor már elég forró volt az olaj, belekanalaztam a főtt krumplit. Így sütögettem a krumplit, míg szép arany színe nem lett, meg nem keményedett a külső rétege. Ehhez a fázishoz az is jó, ha maradt valamilyen még használható fűszeres olajotok egy előző sütésből. A lényeg, hogy a krumpli nagyon szépen átveszi a fűszeres ízt, és nem csak egyszerűen sültkrumpli íze lesz.

Amikor minden elkészült, a pulykát szeletelve tálaltam a sültkrumplival. Savanyúsággal és majonézzel fogyasztottuk.

Remélem, megtetszett nektek is ez a recept, és legközelebb nem kell gondolkodnotok, hogy mit is főzzetek!

Jó étvágyat!

Adri

Nagyon gyors, egyszerű, de szerintem finom édességről van szó. Azoknak ajánlom, akik szeretik a meggy savanykás ízét! Na és persze azoknak, akik gyorsan szeretnének valamit összedobni, de mégis le akarják nyűgözni a vendégeket vagy a családot!

Hozzávalók:

4 tojás
4 ek cukor
1 cs vaníliás cukor
1 csipet só
4 ek liszt

2 cs vaníliás puding
5-6 ek cukor
5-6 ek magozott meggy
2 dl tej

A négy tojás sárgáját és fehérjét szétválasztottam. 2-2 kanál cukrot raktam hozzájuk, majd a fehérjékhez még egy csipet sót, és végül kemény habbá vertem. Ezután a sárgáját is jól kihabosítottam a cukorral, majd hozzákevertem a habhoz. Az így kapott masszához hozzáadtam a lisztet és jól elkevertem. Ezt a tésztát egy kivajazott és kilisztezett tortaformába öntöttem és magas hőfokon 15-20 percig sütöttem. (Gyakorlatilag klasszikus piskótát készítettem!)

Miközben sült a tészta, elkészítettem a krémeket. Először is összeturmixoltam a meggyet a tejjel és 3 kanál cukorral. Az így kapott turmixot lábasba öntöttem és hozzáadtam az egyik pudingport, így főztem, amíg be nem sűrűsödött. A másik pudingot a tasakon leírtak szerint készítettem el.

Amikor elkészült a piskótalap, megvártam, hogy kihűljön, majd ráöntöttem a meggyes pudingot. Figyelni kell arra, hogy a puding ne szilárduljon meg, még legyen folyékony, amikor rátesszük a tésztára. Majd egy kicsit vártam, és amikor már nagyjából megdermedt a meggyes réteg, ráöntöttem a vaníliás pudingot és azt is elegyengedtem. Pihentettem a tortát, amíg ki nem hűlt és meg nem dermedt. Ekkor csokit reszeltem a tetejére. De bármilyen más díszítés is megfelel!

Nem aratott osztatlan sikert, elsősorban a meggy miatt, mert volt, aki szerint savanyú lett. Nekem egyáltalán nem volt savanyú, sőt! Úgyhogy azt hiszem, ez ízlés kérdése. Ha szeretitek ezt az ízvilágot, akkor próbáljátok ki mindenképpen!

Jó étvágyat hozzá!

Adri

Az együtt töltött hétvége örömére muffint sütöttünk. Persze nemcsak azért, hogy mi jóllakjunk, hanem hogy másokat is megörvendeztessünk vele. A receptet mi találtuk ki az alaprecept alapján.

Hozzávalók:

1 tojás
1/3 bögre olaj
3/4 bögre cukor
1/2 bögre tej
1 cs vaníliás cukor
3 tk sütőpor
2 bögre liszt
1 ek méz
1 tk fahéj
1 tk ánizs
1 alma
fél marék dió

A tojást és az olajat összekevertük, hozzáadtuk a cukrot, a vaníliás cukrot és a tejet. Ezután jött a liszt, a sütőpor, a fahéj, az ánizs, a dió és a méz. Végül hozzáadtuk a kis kockákra vágott almát. A masszát kiolajozott muffunformába kanalaztuk és kb. 25-30 percig sütöttük közepes lángon, 24 db lett belőle.

Nagyon finom lett, mindenkinek nagyon ízlett, bár az ánizs íze nem volt elég intenzív, még legalább egy tk mehetett volna bele. Még egy kicsit több fahéjjel és reszelt narancshéjjal igazi karácsonyi muffin lehet belőle.

Jó étvágyat!

Adri&Helgu