Nem a legjobban kidolgozott recept következik most, de annak idején megfogadtuk, hogy nem csak a jól sikerült recepteket közöljük. Íz szempontjából ugyan nagyon finom lett, csak, mint ahogyan a képen is látható, a kinézete és az állaga nem lett tökéletes. De majd én is, és remélem ti is próbálkoztok vele!

Alapötlet: http://www.nosalty.hu/formabonto_turo_rudi_recept_1137

Hozzávalók:

250 g túró
2 ek porcukor
2-3 ek darált keksz
fél kupak citromlé (vagy fél reszelt citromhéj)
70 g étcsoki
50 g vaj
1 ek tej
1 ek cukor

A túrót összekevertem a porcukorral, a citromlével és legvégül a darált keksszel. A kekszből gyakorlatilag annyi kell, hogy jól formázható legyen a massza, de vigyázni kell, hogy azért a túró ízét ne vegye el! Ezután kis golyócskákat formáztam és betettem őket a mélyhűtőbe dermedni. Közben elkészítettem a csokimázt: gőz felett felolvasztottam a csokit a vajjal, a tejjel és az 1 ek cukorral. Kicsit hagytam kihűlni a mázt, majd kivettem a golyókat a fagyasztóból és egyenként, gyorsan megfogattam őket a csokiban. Az így elkészült golyókat a tányéron betettem újra a fagyasztóba, és addig hagytam bent, amíg a csoki is meg nem szilárdult. Ezután már lehetett is fogyasztani. Vigyázat, gyorsan fogy!

Egészen túró rudi íze lett! Nem szabad kint hagyni, ha nem esszük meg azonnal, mert elkezd szétolvadni, ezért ha éppen nem eszünk többet, akkor rakjuk be a hűtőbe! (A dermesztés után már nem kell a fagyasztóban tárolni, elég a hűtő!)

Jó étvágyat hozzá!

Adri

Igen, ismét túró. De mi már csak ilyenek vagyunk. De azért van, aki már otthon is szóvá tette. Viszont annyira szép volt, amikor rátaláltam, hogy nem tudtam ellenállni. Persze szerintem nem csak túróval lehet tölteni.

Ötlet: http://tejutazas.blogspot.com/2009/10/turos-gyumolcsos-alagut-piskotatekercs.html

Hozzávalók:

4 tojás
4 ek cukor
4 ek liszt
baracklekvár (vagy bármilyen más lekvár)
250 dkg túró
2 dl tejszín
1 cs habfixáló
1 csomag vaníliás cukor
2 ek porcukor

Először természetesen a piskótát készítettem el. Szétválasztottam a tojásokat, és a fehérjéket a 4 ek cukorral kemény habbá vertem, majd ehhez hozzáöntöttem a tojássárgákat és tovább kevertem. Ehhez jöhetett a liszt lassan, óvtosan adagolva. A masszát egy sütőpapírral borított tepsibe öntöttem, szépen elegyengedtem, hogy minél nagyobb legyen a tésztám. Alacsony hőfokon kb. 10 perc alatt megsütöttem. Itt is vigyázni kell, hogy ne süssük túl, mert akkor törni fog a tekercselésnél. És arra is ügyelni kell, hogy egyenletesen kenjük szét a még nyers tésztát, különben a vékonyabb részek megéghetnek. Amikor elkészült a piskóta, még melegen feltekertem, majd újra kiterítettem és megkentem lekvárral és feltekertem. Ezután jöhetett a töltelék. A túrót szétnyomkodtam, és hozzáadtam a vaníliás cukrot, illetve a porcukrot. A tejszínt habbá vertem a habfixálóval és azt is a túróhoz kevertem. Ekkor a piskótatekercset szeletekre vágtam, és jó szorosan kibéleltem vele a folpack-kal beborított őzgerincformát. Jól be kell osztani a piskótát, mert majd a túró betöltése után is kell még belőle. Tehát miután kibéleltem a formát, beletöltöttem a túrót is, ezután pedig a maradék tekerccsel a túrós masszát is lefedtem. Ráhajtottam a folpack-ot és betettem néhány órára a hűtőbe, az idő leteltével szeletekre vágva tálaltam.

Szerintem isteni finom volt, a piskóta jól kiegészítette a túrót, így nem lett túl csömör, a lekvár pedig különösen feldobta az ízét. Lehet, hogy elsőre bonyolultnak tűnik, de nem az! Hipp-hopp el lehet vele készülni, és nem csak finom, de szemkápráztató is! Szerintem mindenkit le lehet venni vele a lábáról!

Sok sikert hozzá! És persze jó étvágyat!

Adri

Gondolom annyira nem újdonság ez a finomság, csak mindenki másként mondja a nevét. Máskor olvastam, hogy milyen 'égő', ha valaki rizskóknak mondja a rizsfelfújtat, aminek eredetileg rizskoch a neve. Hát, erre én azt mondom, hogy mi családilag rizskóknak hívjuk és kész.

Hozzávalók:

1 l tej
300 g rizs
10 dkg vaj
3 tojás
3 ek cukor

A liter tejből, a rizsből és a vajból tejberiszt főztem. (Ha azt nem tudnád, hogyan kell, akkor egy korábbi bejegyzésben megtalálod.) Közben a tojásokat szétválasztottam, a sárgáját kikevertem a cukorral, majd felvertem a fehérjét, és végül óvatosan összekevertem kettőt. A tojásmasszát hozzákevertem a rizshez. Az így elkészül keveréket tepsibe öntöttem, és előmelegített sütőben kb. 25-30 percig sütöttem. Akkor jó, ha a teteje szép aranybarna. A kész rizsfelfújtat lekvárral vagy gyümölcsöntettel tálalhatjuk téglalapokra szeletelve.

Ez egy családnak való adag, kb. 8 közepes szelet jön ki belőle. Fincsi leves mellé tökéletes másodikféle.

Jó étvágyat hozzá!

Adri

Második kedvenc levesem a paradicsomleves! Imádom, sosem elég belőle, akár egész nap, egész héten eléldegélnék vele. Most a kollégium fedele alatt készítettem el, és majdnem ugyanolyan finom lett, mint otthon. A különbség csupán az összetevő: bolti paradicsompüréből nem ugyanolyan, mint otthoni, eredeti paradicsomléből. Na de nézzük a receptet!

Hozzávalók:

500 g paradicsompüré
2-2,5 bögre víz
kevés olaj
1 ek liszt
1 kisebb hagyma
só és cukor ízlés szerint
tészta/rizs

A kevés olajon megpirítottam a lisztet (szép aranybarnának kell lennie), majd ráöntöttem a paradicsomszószt és a vizet. Ekkor kicsit megsóztam. Amint felforrt, beledobtam a hagymát. Én egészben szoktam, mert nem szeretem, ha úszkálnak benne a hagymadarabok. Egyébként jelen esetben újhagymát használtam, és abból is csak a zöld részét. Így forraltam kb. negyed órát. Ekkor jöhetett bele a tészta, aminek természetesen betűtésztának kell lennie (ugye emlékeztek a menzakosztra?!). De mivel a koliban nem vagyunk ilyenekre felkészülve, tészta helyett én most rizst használtam, egy olyan csapott marékkal. A fakanállal tudjuk mérni, hogy mennyi kell: kicsit megkavargatjuk, és úgy láthatjuk, hogy elég lesz-e a tészta/rizs. Ezután természetesen addig főztem, amíg a rizs meg nem puhult. Ekkor jöhetett az ízesítés. A cukrot és a sót én mindig ízlés szerint rakom bele, szóval csak saccolni tudok. Cukorból olyan 3-4 csapott ek ment bele, sóból meg 3-4 csipet. Folyamatosan kóstolgatni kell, és akkor jó, amikor olyan íze lesz, amilyet szeretsz! Tudom, viccesen hangzik, de mindenkinek van kedvenc paradicsomlevese, és csak akkor lesz olyan, ha az ízesítés megfelelő, azt pedig mindenkinek magának kell éreznie! Na tehát a cukrozás-sózás után még főztem 1-2 percig, utána elzártam a gázt, (ja, rezsót!) és hagytam állni negyed órát. Utána pedig önmagában tálaltam. (Magamnak...)

Meg kell mondjam, nagyon finom lett, annak ellenére is, hogy nem itthoni paradicsomból készült. Érdemes egyébként kipróbálni, mert lehet, hogy a menzait nem szeretted, de ezt meg igen.

Amúgy ez két embernek elég, ha mindketten nagyon szeretitek, és többször is szedtek. Ha annyira nem, akkor három ember is jóllakhat belőle.

Jó étvágyat hozzá!

Adri

Mióta beszereztem a kuglóf formát, mindig ott motoszkál a fejemben, hogy újabb és újabb változatot próbáljak ki. Szerencsére a Nők Lapja Konyha egyik száma ebben nagy segítségemre volt. (Most egyébként a honlapon is fent vannak: http://www.nlcafe.hu/gasztro/20100520/az_5_legjobb_kuglof_uzsonnara/)

Alaprecept: Nők Lapja Konyha 2010/3

Hozzávalók:

50 dkg liszt
csipet só
2 dkg puha vaj
1 citrom reszelt héja
4 evőkanál cukor
2 tojássárgája
2,5 dl tej
3 dkg élesztő

30-40 dkg barackkonzerv cikkekre vágva
1 csomag vaníliás pudingpor
4 dl tej
2-3 evőkanál cukor

A 2,5 dl tejet meglangyosítottam, elkevertem benne a cukrot, majd belemorzsoltam az élesztőt. Így hagytam néhány percig, hogy felfusson. Közben a vajat elmorzsoltam a lisztben, hozzáadtam a csipet sót és a 2 tojássárgáját. Ehhez jöhetett a felfuttatott élesztő. Szép tésztát gyúrtam, amit 20-25 percig kelesztettem langyos helyen. Közben felapróztam a barackot, és elkészítettem a tejből, a cukorból és a pudingporból a pudingot. Amikor megkelt a tészta, téglalap alakúra nyújtottam, olyan hosszúra, hogy majd a formát körbeérje. Megkentem a pudinggal, rászórtam a barackot, majd pedig a szélesebb oldalánál kezdve feltekertem a tésztát. Így tettem bele a kivajazott és belisztezett formába, majd pedig úgyis hagytam megkelni a tésztát ismét olyan 20 percig. Azután pedig előmelegített sütőben, alacsony hőfokon sütöttem kb. 1 órát. Fogpiszkáló próbával lehet ellenőrizni, hogy a belseje is megsült-e. Cikkekre szeletelve tálaltam végül.

Ugyanolyan finom volt, mint a legutóbbi. Tökéletes reggelire (még másnap is!), ebédre, uzsonnára vagy akár vacsorára is. Szóval gyakorlatilag bármikor megfelel, amikor csak péksüti jellegű ételre vágyunk! Egyébként jobb, ha megvárjuk, míg kihűl, mert akkor a puding is megszilárdul, és nemcsak sokkal szebb lesz, de nem esik szét a szelet!

Remélem kipróbáljátok, és örömötöket lelitek benne!

Adri

El kell most térnem a szokásoktól, ugyanis ennek a sütinek az esetében nem kellett fogynia a túrónak, sőt, még vennem is kellett hozzá. Elöljáróban annyit, hogy a tekercselés miatt nem annyira egyszerű a recept, ahogy a képen látható, nekem sem sikerült tökéletesre a tészta, legalábbis ami a külalakot illeti. De hadd takarózzak azzal, hogy ez volt az első alkalom, hogy ilyet készítettem!

Alaprecept: Nők Lapja Konyha 2010/5

Hozzávalók:

4 tojás
7 dkg liszt
6 dkg cukor
1 ek kakaópor

50 dkg túró
15 dkg porcukor
1 csomag vaníliás cukor
1 narancs reszelt héja
6 dkg puha vaj
ízlés szerint cseresznye (vagy akármilyen más gyümölcs)

A 4 tojást szétválasztottam, a sárgákat habosra kevertem a 6 dkg cukorral, ami azt jelenti, hogy addig kevergettem, amíg a cukor el nem olvadt. Ezután kemény habbá vertem a fehérjéket, amit végül a sárgájához kevertem óvatosan, hogy ne essen össze a hab. Ezután jöhetett még mindig óvatosan és lassan adagolva a liszt és a kakaópor. Az így elkészült piskótatésztát egy nagyobb tepsin (illetve az azon lévő sütőpapírra) téglalap alakban elegyengettem. Igazából érzés szerint alakítottam, nem tudnám megmondani, hányszor hány centis lett. A szemmérték elég: annyira vékonynak kell lennie, hogy majd fel lehessen tekerni, és nyilván bele kell számolni, hogy a sütéskor a tészta egy kicsit megemelkedik. Na tehát a megfelelő méret után a tésztát megsütöttem közepes lángon, kb. 15 perc alatt. Közben pedig elkészítettem a túrót. A puha vajat összekevertem a reszelt narancshéjjal, a vaníliás cukorral és a porcukorral, amit így habossá kevertem. (Ez egy nagyon fontos lépés, nem szabad kihagyni vagy elsietni, mert akkor úgy jártok mint én: darabos marad a vaj, ami nem is mutat szépen a felszeletelt sütiben, és nem is olyan finom ráharapni. Sajnos én néha lusta vagyok.) Végül a túrót is hozzáadtam, majd így is habosítottam egy keveset. Eközben kisült és kissé kihűlt a tésztám, amit ekkor leszedtem a sütőpapírról és úgy borítottam egy tálcára. Tehát majd azt a felét kell megkenni a krémmel, amelyik eredetileg a sütőpapíron volt. Na és akkor megkentem a tésztát, rápöttyingettem a cseresznyét, végül pedig a tészta szélesebb oldalán feltekertem a sütit. Így tettem be a hűtőbe 1-2 órára, mielőtt felszeleteltem volna.

Először is. Vigyázni kell a tészta sütésénél, mert ha kicsit túlsütitek, mint én, akkor a feltekeréskor törni fog. Az enyémen is lehet látni, hogy elkezdett törni, habár szerencsére nem esett szét az egész. Szóval sütőtől függően lehet csökkenteni a sütési időt.

Másrészt. Van szerencsém azt is elárulni, hogy gyümölcs és narancshéj nélkül is finom a tekercs. Ugyanis én eleget téve némely deviáns családtagomnak, a töltelék feléből mindezeket kihagytam. Szóval, ha esetleg nálatok is előfordulnak ilyen személyek, akkor így meg lehet oldani a problémát. De hozzá kell tennem, hogy azért gyümölccsel jobb!

Nekem nagyon ízlett, a többiek se panaszkodtak, így nyugodt szívvel merem ajánlani mindenkinek!

Jó desszertezést!

Adri

Megérkezett! Állandó kívánság nálunk a tejberizs, és most végre itt van! Mondjuk csak én ettem belőle, ez gondolom kedves bátyókámnak nem lesz vigasz. Mindenesetre nem panaszkodhat tovább, hogy 'de miért nem tejberizs'.

Hozzávalók:

fél liter tej
1,5 decis bögrével kimért rizs
cukor ízlés szerint
1 tasak vaníliás cukor
2 ek vaj

Hozzá kell tennem, hogy ez nem sokemberes adag, gyakorlatilag az én napi menüm volt a koliban.

Szóval felmelegítettem a tejet és benne egy kanál vajat, mert szerintem így jobban puhul majd a rizs.. Ezután beleöntöttem a rizst, és mivel rezsón készült, szinte állandó kevergetés mellett addig főztem, amíg meg nem puhult a rizs, és jól magába nem szívta a tejet. Ekkor levettem a 'tűzről', és hozzáadtam a maradék vajat, az ízlés szerinti cukrot (kb. 2 csapott ek) és a vaníliás cukrot. Összekevertem és lefedtem, hogy kifakadjon a rizs. Minimum negyed órát hagyjuk így állni, utána tálalhatjuk!

Én meggylekvárral ettem, ami néhányótoknak furcsa lehet, de nálunk így is szokás. Drága testvérkém általában kakaóval, míg anyu inkább fahéjjal szereti. Tehát egye mindenki azzal, amivel csak szereti! De azért lehet próbálkozni. Én például legközelebb megpróbálom reszelt citromhéjjal főzni, úgy is nagyon fincsi lehet, de akkár friss gyümölcsdarabkákkal is kipróbálhatjátok, én megtettem, mondanom sem kell, isteni!

Jó étvágyat hozzá!

Adri

Ui.: Ha nem kollégiumban, tehát nem rezsón készítitek, akkor azért nem kell állandóan kevergetni, mert rendes gázon nem kapja le olyan hamar. És elfelejtettem írni, hogy azért nem teszem bele hamarabb a cukrot, mert akkor könnyebben odaég, bőven ráér a végén, és akkor legalább biztosra megyünk!

Ha gyors, finom és olcsó sütire vágytok, ajánlom figyelmetekbe ezt a francia finomságot. Én egy számomra fontos esemény alkalmából sütöttem meg: a hétvégén ünnepeltük a szüleim 25. házassági évfordulóját.

Hozzávalók:
16 dkg liszt
fél csomag sütőpor
12 dkg cukor
2 dl natúr joghurt
12 dkg vaj
1 citrom reszelt héja
1 tojás
25 dkg magozott meggy

Az eredeti recept a Nők Lapja Konyha májusi számából való, ezt én kicsit módosítottam - cseresznye helyett meggyet tettem bele. De ahogy  a receptben is olvasható, bármilyen gyümölccsel helyettesíthető a cseresznye - most, az eperszezon kezdetén, az is mehet bele bátran.
Először kimértem a lisztet és összekevertem a sütőporral, majd lereszeltem a citrom héját. Ezután kimértem a cukrot is, beleütöttem a tojást és robotgéppel kevertem. Ehhez jött a feldarabolt vaj, majd a reszelt citromhéj és a joghurt. Én addig kevertem, míg habos nem lett, és a cukor teljesen el nem olvadt. Ehhez hozzáadtam a lisztet és egy evőkanállal óvatosan elvertem. A masszát egy nagy tortaformába tettem, aminek az aljára előzőleg szilikonos sütőpapírt helyeztem. A masszába ezután belenyomkodtuk húgommal a meggyeket, a formát egy alumínium tepsibe tettük, és úgy ment a sütőbe. 5 percig sült 2-es fokozaton, majd még 20 percig 1-esen, de ez sütőtől függően változhat. A lényeg, hogy a teteje aranybarna legyen, a belseje meg átsüljön (fogpiszkáló-próba!!).

Az eredménnyel elégedett vagyok, nekem nagyon ízlett, bár igaza van apának: lehet, hogy elég lett volna a fél citrom héja. Na de majd legközelebb :)

Először is köszönetet kell mondanom egy kedves olvasónknak, aki volt olyan kedves, és elküldte a pita receptjét. Bár kár, hogy nem kommentben tette meg, de azért így is nagyon hálás vagyok érte!

Az adag, amiről írni fogok, nem éppen egy családnyi mennyiség. 6 pita lett, meg talán annyi hús, ami bőségesen, még húsimádókat számítva is elég. Kezdjünk is hozzá!

Hozzávalók:

A pitához:
20 dkg liszt
1 dkg élesztő
1 dl langyos víz
1 tk cukor
1/2 ek étolaj
1 tk só
A töltelékhez:
kb. 50 dkg csirkemell
gyros fűszerkeverék
kevés olaj a sütéshez
káposzta lereszelve
uborka
fél doboz tejföl
fél doboz kefir
1 gerezd fokhagyma
1 szál újhagyma
1-2 szem paradicsom

A pitánál azért ilyen minik az adagok, mert én csak a feléből csináltam annak, ami az eredeti receptben volt.

Tehát a langyos vizet elkevertem a cukorral és belemorzsoltam az élesztőt, majd felfuttattam azt. Addig a lisztet elkevertem a sóval, beleöntöttem az olajat, majd pedig a felfuttatott élesztőt. Így tésztává gyúrtam, amit 1 órán át kelesztettem. (Szerintem kevesebb idő is lehet, de nekem közben más elfoglaltságom volt.) Amikor megkelt, 6 egyenlő gombócra osztottam szét, és úgy is kelesztettem, miközben elkészítettem a belevalókat.

A húst csíkokra vágtam, legyenek jó vékonyak, az enyémek túl vastagra sikeredtek. Ezt jól befűszereztem a fűszerkeverékkel, és állni hagytam addig, amíg a zöldségeket és a szószt is megcsináltam. Lereszeltem a káposztát, az uborka negyedét a sajtreszelős részen (ez megy majd a szószba), a többit pedig a nagyobb lyukú reszelőn. A hagymát is kis karikára vágtam, majd a fokhagymát is lereszeltem, ugyanis nincs olyan fokhagymanyomóm. A paradicsomot is szeletekre vágtam volna, ha lett volna, de mivel nem volt, az enyémbe nem került, de nektek ajánlom, azért írtam bele! Ezután a tejfölt, a kefírt, a fokhagymát és az apróra reszelt uborkát jól összekevertem. Isteni finom salátaöntet, nem csak gyroshoz! Amikor ez elkészült, a kis tésztagombócokat kinyújtottam olyan fél cm-esekre. Igyekeztem, hogy minél nagyobbak legyenek, nem hallgattam az utasításra, miszerint ne legyen túl vékony, mert akkor majd később szétszakad. (De egyébként szerencsém volt, mert nem szakadt szét!) És előmelegített sütőben a tészták mindkét oldalát megsütöttem. Közben pedig nekiláttam a húsnak is, hogy még minden melegen legyen fogyasztható. A húst egyszerűen egy serpenyőben megsütöttem: szép puhának kell lenni, és hagyni kell, hogy kicsit piruljon is, hogy legyen színe. Amikor mindez elkészült, jöhetett a töltögetés. Én először káposztát tettem a pitába, majd a húst, szószt, újra zöldségeket, majd megint szószt. Aki erősen szereti, az a szószba tehet Erős Pistát, és akkor az is meg van oldva.

És akkor a tanácsok! Hát, lehet, hogy a pitát normál adagból kellett volna csinálnom, mert elég kicsik lettek, és nem is puffadtak meg rendesen a sütőben, így volt olyan, amit nem tudtunk megtölteni, hanem pizzaszerűen rápakoltuk a tölteléket. Ezzel azt hiszem, kísérleteznem kell még. Viszont ízre teljesen olyan, mint a gyrososokban, szóval isteni jó! Tényleg köszönet ismeretlen olvasó! (Remélem, erre már tényleg érkezni fog komment!)

Nyilván nem lett teljesen olyan íze, mint a gyorséttermekben, a húst ugyanis nem lehet pont olyan ízűre készíteni, még a speciális fűszerrel sem. De szerintem így is finom és laktató lett!

Várom a meglátásokat, tanácsokat, hogy szépen lassan minél tökéletesebb legyen a recept!

Jó étvágyat!

Adri

Igazából még soha sem készítettem sima császármorzsát sem, nemhogy túrósat. De ez annyira finomnak nézett ki, hogy nem hagyhattam ki. Az eredeti leírás nekem kicsit zagyva volt, így részben csak magamra számíthattam. De az eredmény jó lett, szóval talán nem rontottam el semmit.

Alaprecept: http://www.nlcafe.hu/gasztro/20100503/vacsoratippek_3_inycsiklandozo_turos_edesseg/

Hozzávalók:

25 dkg túró
3 tojás
10 dkg porcukor
13 dkg vaj
5 dl tej
csipet só
1 citrom reszelt héja
10 dkg liszt

Először is szétválasztottam a tojásokat, és a sárgáját kikevertem a cukorral, majd hozzáadtam 10 dkg puha vajat, amit így addig kevertem, amíg krém állagú nem lett. (Tehát nem voltak benne vajgöröngyök.) Ehhez hozzáadtam a szétnyomkodott túrót, a reszelt citromhéjat, jól összekevertem. Amikor ez kész lett, a lisztet és a csipet sót is hozzákevertem a masszához. Ehhez jöhetett a tej, majd pedig a keményre felvert tojásfehérje. Ekkor már óvatosan kell keverni, nehogy összeessen a hab. Az így elkészült tésztát eredetileg egy magasabb falú tepsibe kell tenni, amiben már előre felolvasztottuk a maradék 3 dkg vajat. Így kell betenni a sütőbe, és kevergetés mellett addig kell sütni, amíg morzsás állaga nem lesz.

Hát, nekem rengeteg sütés után se akart morzsás állaga lenni, sőt, a szélén elkezdett megégni. Ezért fogtam magam, és átöntöttem a félkész masszát egy serpenyőbe, és abban sütöttem tovább. Seperc alatt elkészült! Tehát inkább ajánlom a serpenyőt!

Én jelen esetben meggylekvárral kínáltam. Ha valaki nagyon édesszájú, akkor mehet rá porcukor is, de önmagában is elég édes lett. Nekem az íze a korábbi túrófánkra emlékeztetett. Még jó, hogy az is ízlett!

Sok szerencsét hozzá, és ha van valakinek sima császármorzsa receptje, az kommentben vagy e-mail-ben igazán elküldhetné!

Jó étvágyat!

Adri

A következő tiramisu recept a Bakonyi mascarpone dobozának tetejéről származik, egy minimális módosítással.

Hozzávalók:

250 g mascarpone

3 tojás

1 cs. babapiskóta

3 evőkanál cukor

1 cs. vaníliáscukor

3 evőkanál rum

1 dl kávé

1 dl tej

kakaópor

Először is a kávét lefőztem és egy decinyit fél kanál cukorral egy kisebb tálba tettem, hogy kihűljön. A tojásokat szétválasztottam, a sárgáját két kanál kristálycukrral és a vaníliás cukorral apa robotgéppel habosra keverte, majd ehhez hozzáadtam a mascarponét és 2 evőkanál rumot. Amíg apa ezt habosította, addig én kézi habverővel felvertem a tojás fehérjét egy kanál cukorral. Mikor ezek kész lettek, a kávéhoz hozzáadtam egy deci tejet és egy kanál rumot, megkevertem, és kezdődött a rakosgatás. Egy nagy üvegtál aljába először 4 kávéba mártott babapiskótát tettem (épp hogy csak belemártottam, mert hamar megpuhul), és csak ezután kevertem össze a tojásokat, óvatosan, hogy ne nagyon törjön össze a fehérje. Majd a babapiskótára jött egy réteg a tojásos mascarpone krémből, aztán megszórtam kakaóporral. Ezután jött még egy réteg babapiskóta, újra a krém és a kakaó, majd ismét babapiskóta és legvégül megint a krém. A rétegezés attól függ, hogy milyen tálban készítjük, a lényeg, hogy a legtetején krém legyen. Betettem a hűtőbe, de a többiek nem várták ki a 3-4 órát, amíg pihentetni kell, aminek az lett az eredménye, hogy nem puhultak meg teljesen a babapiskóták és elég csúnyán lehetett kiszedni a tálból, de ez az ízén nem rontott. Reggelre már jó puha volt, meg is ettem a maradékot. És persze a tálalás előtt a tetejét megszórtam kakaóval - lehetett volna cifrázni, de nem nagyon volt idő, mert mindenki rámozdult :) Az eredeti recepthez képest a változtatás az volt, hogy 2-2 deci kávé és tej helyett csak 1-1 decit vettem (és még így is maradt belőle egy kevés), illetve, hogy nem a legkiválóbb Bakonyi mascarponét használtam, hanem egy gazdaságosabb, kevésbé ismert márkájú készítményt :)

HelguTipp: apa tanácsára a babapiskótákat húsfogó csipesszel mártogattam a kávéba.

Helgu

Már el is felejtettem, hogy hogy szoktam kezdeni a recepteket, mert jó ideje nem főztem és írtam semmit. De most igyekszem pótolni egy kicsit a lemaradást, bár a megtáltosodott barátnémet nehéz lesz behozni :)

Hozzávalók:

25 dkg zöldborsó
1 dl tej
olaj
liszt
só
cukor

(Annyira kijöttem a gyakorlatból, hogy az előbb véletlenül kitöröltem a kész bejegyzést... na de akkor újra.)

A leírt adag két fő részére elegendő, DE csak akkor, ha nem túl éhesek. Talán Adri is egyetértene velem, ha azt mondanám, hogy ez egyemberes adag, és akkor lehet kétszer szedni :)
Én mirelit borsót használtam, egy 450 grammosnak kb. a felét langyos vízben felengedtem, majd kb. egy evőkanálnyi olajon elkezdtem párolni. Mikor úgy láttam, hogy le fogja kapni, felöntöttem egy kis vízzel, megsóztam és fedő alatt addig pároltam, amíg megpuhult a borsó. Ezután 2 csapott evőkanál finomlisztet tettem rá, elkevertem, majd felöntöttem 1 dl tejjel és kb. fél deci vízzel. Ezt addig főztem, míg be nem sűrűsödött. A sóval és a cukorral kicsit eljátszottam: nem tudom pontosan, hogy mennyit tettem bele, mert addig tettem hozzá hol az egyikből, hol a másikból egy kicsit, míg jó íze nem lett. :)
Hát ennyi a borsófőzelék története. De hogy ne legyen ilyen szegényes, süthetünk mellé egy-két virslit :)

Helgu

PS. a főzeléket Adri indulás előtti gyors instrukciói alapján készítettem :)

Az egész a múltkori húsos-zöldséges rétesig megy vissza. Akkor ugyanis kimaradt 3 réteslap. Mivel mostanában odavagyok minden almás dologért, gondoltam, legjobb lesz, ha kipróbálom az almás rétest, úgyse csináltam még soha. De kiderült, hogy igen egyszerű és gyors!

Hozzávalók:

3 réteslap
2 közepes alma meghámozva, kimagozva
fahéj ízlés szerint
2-3 tk cukor

Azt hozzá kell tennem elöljáróban, hogy ez egy nagyon pici adag. Kb. 6 szeletet jelent, tehát ha az egész családot akarjuk elkápráztatni, akkor több réteslapra és több almára van szükség. Mindenesetre alap esetben 2 réteslap elég egy rúdhoz, csak nekem 3 volt kimaradva, ezért használtam ennyit.

Na de nézzük a műveletet! Az almákat lereszeltem és igyekeztem jól kinyomkodni a levét, majd pedig összekevertem a cukorral és a fahéjjal. (Szerintem egy kis citrom reszelt héja is mehetne bele, csak nekem most nem volt otthon.) Ezután ezt a keveréket szépen ráhelyeztem a réteslap szélesebbik oldalára. Innen tekertem fel. Kicsit meglapogattam, hogy inkább legyen kicsit laposabb, akkor az alma is talán jobban és könnyebben átsül. Így tettem be a kis rudacskámat a sütőbe, ahol kb. 20-30 percig sütöttem először alacsony lángon, majd magasabban. Akkor jó, amikor a tésztának szép aranybarna színe van.

Annyira finom lett az eredmény, hogy fél pillanat alatt befaltuk. Még jó, hogy nem volt több, mert azt is képesek lettünk volna megenni.

Ha tetszik a recept, és ti is "alma fan"-ok vagytok, akkor próbáljátok ki!

Jó tévágyat!

Adri

Ui.: A képen eléggé nyominak néznek ki, pedig ezek most speciel jól néztek ki. Szóval ne engedjétek, hogy a látvány félrevezessen benneteket!

Sajnos csak vasárnap este nyolckor tudtam nekiállni a hétvégi sütésnek, ezért próbáltam minél egyszerűbbet találni, hogy azért ne kelljen hajnalig a konyhában dekkolnom. Így esett a választásom erre az édességre. Képet majd igyekszem később csatolni, bár nem lett szép, lehet, hogy jobban járna mindenki, ha nem látja, akkor talán nem tántorodik el a kipróbálástól. De akkor nézzük is!

Recept: Nők Lapja Konyha

Hozzávalók:

22 dkg étcsoki
22 dkg margarin
16 dkg cukor
4 tojás
1 dl közepesen erős kávé
2 ek liszt

Kisebb változtatásokat kénytelen voltam bevezetni, mert nem volt otthon étcsoki. Ezért én normál csokiból, pontosabban egy óriási csokitojásból készítettem a sütit. Ennek köszönhetően kevesebb cukrot használtam, kb csak 10 dkg-ot.

Először is a csokit beletörtem egy lábasba, hozzáöntöttem a kávét és beletettem a kockákra vágott margarint, valamint két csapott evőkanál cukrot, majd pedig szépen összemelegítettem, hogy elolvadjon a csoki és a margarin is. Amikor ez kész lett, félretettem, hogy kihűljön. Közben pedig a tojásokat felvertem 8 dkg cukorral. Ehhez hozzáöntöttem lassan, óvatosan a csokis krémet és jól összekevertem. Ebbe beletettem a lisztet, és így is jól elkevertem. Kivajazott őzgerinc formába tettem, azt pedig egy nagyobb tepsibe helyeztem, ugyanis gőzfürdőben kell sütni. Ez azt jelenti, hogy vizet engedtem a nagyobb tepsibe és abba helyeztem bele az őzgerincet. Így sütöttem 40-45 percig.

Elvileg miután kihűl, ki lehet borítani a formából, és utána lehet tálalni. Hát nekem nem jött ki a formából, úgy vágtam a szeleteket a formában, és egyesével szedtem ki, ezért is lettek elég csúnyácskák. Viszont ízre meg nagyon jó lett. Kicsit olyan az állaga, mint a kemény, megszilárdult pudingnak. Nem úgy nézett ki, mint az újságban, ezért arra gondoltam, hogy lehet, hogy engedett az őzgerinc formám, és egy kicsit bemehetett a víz... Ez majd csak akkor derülhet ki, ha lesz másik formám, illetve, ha valaki megcsinálja, és kommentel, hogy neki milyen lett. (Jó lenne!!)

Szóval hajrá, mert tényleg finom lett, el kell tekinteni a külsőtől!

Jó étvágyat!

Adri

Kezdhetném azzal, hogy most a gesztenye masszának kellett fogynia. Ugyanis már hosszú idő óta a fagyasztóban volt, és úgy éreztük, eljött az ideje, hogy végre valami készüljön belőle. Persze csak az érzés volt közös anyuval, az elkészítés természetesen az én feladatom volt. Íme az eredmény!

Recept: Nők Lapja Konyha 2010/2

Hozzávalók:

250 g gesztenyepüré
200 g babapiskóta
2 narancs leve
néhány csepp rumaroma
2 narancs felszeletelve
2 dl tejszínhab
kakaópor a szóráshoz

Először is feldaraboltam a narancsokat, hogy azok kéznél legyenek, mihelyt szükség lesz rájuk. Utána a gesztenye masszát összekevertem 1 dl tejszínhabbal (ezt nem kell felverni!), majd ehhez óvatosan hozzá kevertem a másik 1 dl tejszínhabot, de azt immár felverve. Ekkor a babapiskótákat egyenként, gyors mozdulatokkal megmártottam a rumaromával ízesített narancslében, és egy tálba helyeztem őket, jó szorosan egymás mellé. A piskóták felét használjuk csak! Erre jött a massza fele, majd pedig a feldarabolt narancsdarabkák fele. Ezt követte újra a narancslébe áztatott többi babapiskóta, majd a maradék narancsdarabka és legvégül a megmaradt massza. Letakartam alufóliával a tálat és 6-8 órára a hűtőbe tettem. Tálalás előtt megszórtam kakaóporral és közepes méretű kockákra vágtam.

Hihetetlenül finom lett, főleg mikor már megpuhult a piskóta. Mi ugyanis nem győztük kivárni azt a sok órát, és hamarabb megkóstoltuk. De nem véletlen ez az időkorlát, mert a piskóta közepe kemény maradt. Viszont a süti nagy részét már jóval 6-8 óra után ettük meg, és valóban megpuhult a babapiskóta! Tehát érdemes várni!

Próbáljátok ki, mert nagyon könnyű, nem kell sütni (azoknak mondom, akiknek nincs sütőjük vagy kedvük sütögetni), az eredmény mégis megéri!

Jó étvágyat hozzá!

Adri

Ui.: Cukor azért nem kell hozzá, mert a gesztenye is és a tejszínhab is cukros volt. Ha a tiéd viszont nem az, akkor a tejszínhabba is tegyél és a gesztenyébe is porcukrot. Az már ízlés kérdése, hogy mennyit.

Már régóta készültem ennek a receptnek az elkészítésre. A különlegessége az, hogy saját.

Hozzávalók:

kb. 300 g mirelit vagy friss zöldségkeverék (illetve ki milyen zöldséget szeret)
1/2 kg darált hús
1 gerezd fokhagyma apróra vágva
só, bors, őrölt köménymag, majoránna
3x2 lap rétestészta
2 ek tejföl + kevés olaj

A mirelit zöldséget megpároltam, nem tettem hozzá semmilyen fűszert. Közben a a darált húst kevés olajon és a fokhagymával együtt megpároltam, ízesíttem a sóval, borssal, őrölt köménymaggal és a majoránnával. Így főzögettem kb. 20 percig. Nem raktam rá fedőt, hogy a levét elfője. Amíg a zöldség és a hús elkészült, a tejfölt összekevertem egy kevés olajjal. Ezzel kell megkenni az egymásra helyezett réteslapok tetejét (ahová majd a töltelék is megy). Amikor elkészült a hús és a zöldség is, óvatosan összekevertem, nehogy nagyon széttörjenek a zöldségek. Ezzel a töltelékkel töltöttem meg a rétestésztát: az egyik oldalára henger alakban tölteléket tettem, majd feltekertem. Három rúd lett ebből az adagból. A rudak tetejét megkentem tojással, majd a sütőbe tettem, ahol alacsony hűfokon kb. 45 percig (amíg a hús biztos meg nem sült kellőképpen, és amíg a tészta szép aranysárga nem lett) sütöttem. Az így elkészült réteseket slégan szeletekre vágtam. Legjobb, ha megvárjuk, amíg kihűl, bár jelen esetben nekem nem esett szét melegen sem.

Önmagában fogyasszuk, vagy esetleg egy kis tejföllel kínálhatjuk, petrezselyemmel megszórva. (Egyébként apróra vágott friss petrezselyem zöldet rakhatunk magába a rétesbe is, én az egyik rúdba tettem.) Még egy hasznos tipp: a kimaradt tejfölt (amivel megkentük a tésztát) hozzáadhatjuk az utolsó adag töltelékhez. Az így kapott rúd kicsit zsírosabb/olajosabb lesz a többinél, de így is finom!

Úgy tűnik, finom lett, mert elég gyorsan elfogyott, főleg ahhoz képest, hogy eleinte azt hittük, hogy a 3 rúd rengeteg lesz.

Gyakorlatilag bármivel bővíthetjük a tölteléket, csak a képzelet szabhat határt!

Jó étvágyat!

Adri

Bizonyára megesett már mindenkivel, hogy nem fogyott el az ebéd, és később a megmaradt húshoz valami finom köretett szeretett volna készíteni. Hát, a húsvéti nagy ebéd után nálunk pont ez volt a helyzet, így készült el ez a finomság, amiről végül kiderült, hogy magában sem utolsó!

Alapötlet: Nők Lapja Konyha

Hozzávalók:

5-8 szem közepes krumpli
ízlés szerint fokhagyma
egy csokor petrezselyemzöld
só, bors
(újhagyma)
10 db vékony bacon szelet
ízlés szerint reszelt sajt

A krumplit sós vízben héjastól megfőzzük. Közben apróra szeleteljük a petrezselyemzöldet és a fokhagymát, összekeverjük a sóval és a borssal, majd pihenni hagyjuk, amíg a krumpli fő. Ha ez elkészült és kihűlt, a krumplikat megpucoljuk és lereszeljük. Hozzáadjuk a petrezselymes-fokhagymás keveréket és a reszelt sajtot, majd pedig kis hengereket formázunk a krumpliból, amiket belegöngyölünk a baconbe. Így helyezzük egy tepsire. Kb. 15 perc alatt, míg ropogóssá nem válik, megsütjük.

Gyakorlatilag bármit tehetünk bele, amit csak szeretünk! Én rántott szelettel tálaltam, de bármilyen hússal jó! És attól se ijedjünk meg, ha több a hengerünk, mint a bacon, mert, mint ahogy az én képemen is láthatjátok, magában is nagyon jó!

Az is előfordulhat, hogy több lesz a főtt krumpli, mint amennyire szükségetek van. Ebben az esetben lapozzatok vissza a rakott krumplimhoz, ugyanis én így jártam, és ebből (is) született meg az a finomság!

Kísérletezzetek bátran! Jó étvágyat hozzá!

Adri

Ha túl sokat sütkérezik az ember, akkor előbb-utóbb annak eredménye lesz a mérlegen. Ezért nem árt néha, ha igyekszünk diétásabb megoldásokat keresni a szokásos formák helyett. Így jutottam el ehhez a recepthez. A különlegessége a teljes kiörlésű liszt, illetve a barnacukor (lenne, ha lett volna otthon).

Recept: Nők Lapja Konyha 2010/4

Hozzávalók:

5 tojás
csipet só
8 dkg teljes kiőrlésű liszt
2 ek barnacukor vagy édesítőszer (vagy jelen esetben nálam: normál cukor)
8 dkg pirított, darált dió
fél csomag sütőpor
20 dkg meggy
1 kk őrölt fahéj
 

Először is: ez a hozzávalómennyiség kb. 20 kockát jelent. Én viszont csak a feléből készítettem, mert az még diétásabb... Így viszont annyi lett, mint amennyit a képen láttok.

Tehát a tojásokat kettéválasztottam, majd a fehérjéket felvertem a sóval és a cukorral. A sárgákat szintén kicsit kihabosítottam és óvatosan hozzákevertem a fehér habhoz. Ehhez szintén óvatosan hozzáadtam az előzetesen összekevert lisztet, sütőport, diót és fahéjat. Megfelelő méretű tepsibe öntöttem, majd pedig megszórtam a meggyel. Habár 20 dkg van írva, szerintem ez mindenkinek az ízlésére van bízva! Az így elhelyezett tésztát 170 °-os sütőben kb. 20 percig sütöttem. (Akkor jó, ha egy fogpiszkálót beleszúrva a tészta nem ragad rá. Vigyázzunk, ne nyitogassuk a sütőt, mert összeesik a tészta! Csak a vége felé kukkantsunk be, amikor már arra számítunk, hogy kész a süti!) Porcukorral (vagy természetesen anélkül is) tálalhatjuk!

Ez igazán egy olyan süti, ami a nem édes szájúak kedvence lehet! Egyáltalán nem édes, sőt! Ha édesítővel vagy barnacukorral készítjük, akkor pedig még jobb ("diétailag")!

Nálunk hipp-hopp elfogyott, bár direkt nem is készítettem sokat belőle. Lehet természetesen variálni a hozzáadott dolgokat. Így a diót lecserélhetjük mandulára, a meggyet pedig bármilyen gyümölcsre! Ez már igazán ízlés dolga!

Remélem, hogy több módon is kipróbáljátok és megírjátok az eredményt!

Adri

Gondoltam, milyen jó dolog lenne, ha nekünk is, mint a filmekben, lenne egy kekszes dobozunk, amiben mindig lenne valami finom harapnivaló. Ugyanis családunk jellemzője az "édesszájúság", ezért sosem árt, ha van otthon valami finom. Ehhez kapóra jött a Nők Lapja Konyha új száma.

Recept: Nők Lapja Konyha 2010/4

Hozzávalók:

20 dkg finomliszt
5 dkg kakaópor
1 csomag sütőpor
20 dkg margarin
25 dkg cukor
2 egész tojás
1 tojássárgája
10 dkg étcsoki apróra vágva
10 dkg fehércsoki apróra vágva

Változtatásaim: Én csak étcsokit raktam bele, természetesen 20 dkg-ot, és a cukrot is kicsit visszább vettem, csak 20 dkg-ot tettem bele, de így is elég édes lett!

Tehát összekevertem a lisztet, a kakóport, a sütőport és a felaprított csokit. A cukrot a tojásokkal habosra kevertem, majd hozzáadtam a kicsit puha margarint és így is tovább habosítottam. Eleinte nagyon fura lett az állaga, úgy nézett ki, mintha abból aztán soha nem lenne homogén krém. De kitartó kevergetés után megfelelő állagú lett. Ekkor kevertem hozzá a lisztes részt. Elég kemény lett a tészta, nagyon nehéz volt kevergetni, sokkal puhábbra számítottam. Miután ez sikerült, kicsi halmokat raktam a sötőpapírral kibélelt tepsibe. Legyen köztük elég távolság, mert kicsit szétterülnek a halmok! Majd pedig 170 °-os (a recept szerint...nekem normál sütőm van, így nem tudom, hány fokos volt..) sütőben 20-25 perc alatt készre sütöttem. Amikor kész lett, egy rácsra szedtem ki, és megvártam, hogy jól kihüljenek a kekszecskéim. Ezután tehettem is bele a kekszes dobozunkba! Ne aggódjunk, ha kicsit keménynek találjuk őket, hiszen a kekszek lényege, hogy folyamatosan megpuhulnak!

Vigyázzunk, hogy ne legyen nagyon nagy hőfokon a sütő, mert könnyen megég az alja! Inkább lassabban, az a tuti biztos!

Szerintem nagyon finom lett! Nem tudom, otthon van-e még belőle, de a koliban már az első nap elfogyott. Szóval talán ezt nevezhetjük garanciának!

Sok szerencsét vele, töltsétek meg ti is a kekszes dobozotokat!

Adri

Talán azt gondoljátok a kép alapján, hogy semmiben nem különbözik ez a rakott krumpli a megszokottól. Pedig igen. Leginkább abban, hogy csupa "maradékból" készült. Felhasználtam a pizzás csigák maradék töltelékét, illetve a krumplit egy másik receptből, ami csak később kerül fel a blogra. Nagyjából ennyiből áll az egész. De nézzük meg közelebbről!

Hozzávalók:

6-7 szem közepes hajában főtt, majd megpucolt krumpli
1 doboz (normál méretű) tejföl
a pizzás csiga szószának maradéka (lásd a receptet ott!)
fél kk Erős Pista
reszelt sajt ízlés szerint

Vettem egy jénai tálat és a krumpli felét belekarikáztam. A maradék szószt elkevertem a tejföllel és az Erős Pistával, majd ráöntöttem mindet a felkarikázott krumplira. Ezután a többi krumplit is ugyanúgy ráhelyeztem, mint a legelején. Így tettem be körülbelül 30 percre a sütőbe. Mikor már kész volt, rászórtam a reszelt sajtot és még addig sütöttem a rakott krumplimat, ameddig a sajt rá nem olvadt, és el nem kezdett megpirulni.

Anyukám szerint ez finomabb volt, mint a normál rakott krumpli, mert sokkal szaftosabb. (Nyilván a tejfölös szósztól.) Igazából ez a recept azt mutatja meg, hogy soha ne pazaroljuk el a maradékunkat, mert remek (és gyors) ételeket készíthetünk belőlük!

Próbáljátok ki ezt is a csigával együtt, és írjátok meg, hogyan tetszett!

Jó étvágyat!

Adri

Azon túl, hogy kezdek megszállott lenni a sütés-főzés terén, a cél egy egyszerű, ámde annál finomabb vacsora elkészítése volt. Újra próbálkoztam a vajas leveles tésztával, habár csak mirelit formában. De jelentem, megvilágosodtam, rájöttem a titokra, amit meg is osztok veletek!

Az alaprecept ismét: Nők Lapja Konyha 2010/2

Hozzávalók:

500 g vajas leveles tészta
50 dkg darált sertéscomb, illetve bármilyen darált hús (jelen esetben virsli)
1 tojás szétválasztva
2 ek olaj
1 kis fej vöröshagyma apróra vágva
1 gerezd zúzott fokhagyma
1 tk fűszerpaprika
1 tk só
reszelt sajt ízlés szerint

Első dolgom a tészta kiolvasztása volt. Mialatt ez megtörtént, elkészítettem a tölteléket. Az apróra vágott hagymát és a fokhagymát megpirítottam az olajon, majd hozzáadtam a ledarált virslit a sót és a fűszerpaprikát, 1-2 perc után pedig a tojásfehérjét. (Én tettem bele egy kis Erős Pistát, ami ugyan végül kevésnek bizonyult, mert nem lehetett érezni az ízét.) Néhány percig együtt pirítottam ezeket, majd elzártam a gázt. Közben a tésztám kilvadt. Egymásra helyeztem a 4 tésztalapot (mivel 4 kis négyzetből állt a tésztám), és szép nagyra kinyújtottam egy nyújtódeszkán. Vékonyan bekentem a szósszal, majd feltekertem a hosszabbik oldalán a tésztát. Nem túl szorosan, hogy ne folyjon ki a töltelék, és hogy szép nagy csigáim legyenek. Az így elkészült tésztát ujjnyi vastagságú csigákra szeleteltem, és ráhelyeztem egy sütőpapírral kibélelt tepsire. Legyen megfelelő hely a csigák között, mert megdagadnak a sütés közben. Legvégül reszelt sajtot szórtam a tetejükre. Így kerültek be a jó forró sütőbe. És íme a titok: nagy lángon kell sütni a leveles tésztát, különben kicsi marad. Nem kell félni, hogy megég! Tapasztalatból mondom, ha kis lángon sütjük, a végeredmény kiábrándító! Most viszont teljes gőzzel sütöttem a tésztát körülbelül 10 percig. Gyönyörű szépen megdagadtak és megsültek a pizzás csigák! Az ízük pedig....isteni!

Próbáljátok ki, mert könnyű, gyors és laktató!

Jó étvágyat hozzá!

Adri

Ui.: A töltelék sok lett, a fele körülbelül kimaradt. Viszont, hogy az se vesszen kárba, olvassátok majd el az ahhoz szóló receptet "Rakott krumpli, kicsit másként" cím alatt. Az is nagyon finom, higgyétek el!

Hozzávalók:
csirkemell és/vagy csirkeszárny
2-3 tojás
1 dl tej
2 gerezd fokhagyma
1 kk bors
1 tk só
1 tk csípős pirospaprika
liszt

A recept roppant egyszerű, de elöljáróban annyit, hogy fűszerből sosem elég. Én kb. 70 dkg vékonyra szeletelt csirkemellet paníroztam be, többé-kevésbé a leírás szerint: előbb a pirospaprikával és a borssal elkevert lisztben forgattam meg a húst, majd jött a tojás - tojás, tej, só, 4 kisebb gerezd fokhagyma összezúzva és egy kis házi csípős darált paprika (mivel a lisztbe kevert pirospaprika nem volt csípős) - majd ismét a liszt. Ezután pedig kisütöttem. Habár nem a KFC minőségre számítottam, sajnos így sem tudom elég pozitívan értékelni, mert nem éreztem elég csípősnek... Viszont most már tudom, hogy legközelebb bőven mehet a liszthez 2 kk bors, a tojásba pedig csípős Piros Aranyat kevernék, és fokhagymából is mehet nyugodtan több. Ha van esetleg valakinek valami ötlete, hogy mivel lehet még csípősebb a panír, kérem jelezze kommentben :) 

HelguTipp: a megmaradt tojást egy kis liszttel, zsemlemorzsával, késhegynyi szódabikarbónával elkeverve, kis gombócokra szaggatva kisüthetjük, nagyon finom (nálunk bunda névre hallgat) :)

Thx4drecipe: NL Konyha
Helgu

Hozzávalók (kb. 28 szelethez):

Eljött a hétvége, és vele együtt a sütés ideje. Kicsit vakon tapogatózom, mert én nem kóstoltam a végeredményt. Mindenesetre a teszterek azt mondták, hogy nyami, úgyhogy bennük bízva meg merem írni ennek a receptjét is. A túrónak ismét fogynia kellett, ezért túrós megint, illetve megjött a Nők Lapja Konyha következő száma, ami újra inspirált. A recept mégis a Ráma Tavaszi receptfüzetéből van, amit az újság mellé kaptam. De nézzük akkor a sütit!

Hozzávalók:

6 db tojás
12 dkg kristálycukor
1 csomag vaníliás cukor
12 dkg liszt
fél citrom reszelt héja

25 dkg sütőmargarin
30 dkg porcukor
25 dkg túró
1 csomag vaníliás cukor
fél citrom reszelt héja
barack

A 6 tojást szétválasztottam (fehérje és sárgája külön), a fehérjéhez hozzáadtam a 12 dkg cukrot, valamint a vaníliás cukrot, és így kemény habbá vertem. A sárgájához hozzákevertem a citromhéjat, majd pedig ezt is belekevertem (vertem a habverővel) a kemény habba. Amikor ezt jól összedolgoztam, akkor a lisztet óvatosan, fakanállal apránként belekevertem a masszába. Az így kapott tésztát pedig egy tepsibe öntöttem. (Jelen esetben sütőpapírral dolgoztam, de ha nincs otthon, akkor vajazzuk és lisztezzük ki a tepsit!) Ezután pedig 10-15 perc alatt megsütöttem. Figyelem! Nem nyitogatjuk az ajtót, mert összeesik a tészta. Lassú tűzön süssük, és akkor kukucskáljunk be, amikor ez az idő már letelt. Közben pedig elkészíthetjük a krémet. A puha margarint a porcukorral habosra kevertem, majd hozzáadtam a citromhéjat és a túrót, és tovább kevergettem, amíg habos, puha krémet nem kaptam. (Ekkor tesszük bele a barackot is apróra vágva, én azonban most kihagytam, mert nálunk nem mindenki szereti.) A kihűlt tésztát kettévágtam és belekentem a túrós krémet. Majd pedig hűtőbe tettem és ott pihentettem 1-2 órát. Az idő lejártával pedig felszeleteltem és megszórtam porcukorral. Így tálaltam!

Mint már említettem, én nem ehettem belőle, de nagyon dícsérték. Próbáljátok ki ti is, és írjátok meg, hogy valóban olyan finom lesz-e, mint nálunk mondják!

Jó étvágyat!

Adri

Ui. a kóstolás után: Másnap végre megkóstolhattam! A tészta tényleg nagyon jó puha! A krém kicsit vajas és kicsit túl édes. De azt hiszem, ha belement volna a barack, akkor mindkét dolgot megoldotta volna. (De legalább nem zabál belőle sokat az ember...) Szerintem így is nagyon finom lett, biztos, hogy nem ez az utolsó alkalom, hogy elkészítettem!

Mivel pénzügyileg sohasem állok jól, a húsvét mindig nagy kihívás. Szeretném valami olyannal meglepni a fiúkat, ami azért ehető, nem pedig egy újabb nagyon olcsó, de borzasztó csokinyuszi. Ebben az évben ezért a kinder tojás helyett egy saját készítésű édességgel ajándékoztam meg a 3 drága locsolómat.

Eredetileg Valentin-napi édességről van szó, amit akkor már elkészítettem, de simán tortává alakítható, én most ezt fogom bemutatni.

Ererdeti recept: Nők Lapja Konyha 2010/2

Hozzávalók:

3 tojás
6 dkg cukor
5 dkg liszt
1 dkg kakaópor

5 dl tejszín
3-4 ek porcukor
160 g étcsokoládé
1 narancs reszelt héja
(chillipor, ha szereted)

A tojás sárgáját elválasztjuk a fehérjétől, majd a sárgájához hozzáadjuk a cukrot, és jól kikeverjük. (Ami azt jelenti, hogy a cukornak nagyjából el kell olvadnia, és szép habosnak kell lennie a tojásnak.) Ha ez megvan, akkor a fehérjét is keményre felverjük. A felvert fehérjét óvatosan, hogy ne törjön meg, ne essen össze, belekeverjük a sárgájába. Ezután pedig a lisztet és a kakaóport is ugyanilyen óvatosan hozzákeverjük. (Én itt adtam hozzá a narancs reszelt héját, habár az eredeti recept szerint a krémbe kell. De akár ki is lehet hagyni!) Az így elkészült tésztát beleöntjük egy kivajazott, kilisztezett tortaformára, és 10-15 perc alatt megsütjük. (Ha te jobban szereted, ha nem tömény a krém, akkor kettő ilyen piskótát is süthetsz, és úgy réteges lesz a tortád. A képen nekem kettő lapból áll a süti, de csináltam eggyel is, mert akiknek azt készítettem, jobban szeretik habosan a tortát.)

Amíg sül a tészta, elkezdhetjük a krémet. 2 dl tejszínbe beletesszük a porcukrot és az összetört csokit, majd felmelegítjük úgy, hogy a csoki jól elolvadjon a tejszínben. (Ehhez adhatunk chilliport, ha olyan az ízlésünk. Őszintén szólva, én még sosem használtam, de csak azért, mert nincs otthon.) A maradék 3 dl tejszínt felverjük. Ha a csokis máz már langyosra hűlt, akkor a 3/4 részét hozzáöntjük a felvert tejszínhabhoz és szépen összedolgozzuk. A kész piskótalapunkat benne hagyjuk a tortaformában és egyenletesen rákenjük a tejszínhabot. (Ha két piskótát készítettünk, akkor először csak a hab felét kenjük rá, majd ráhelyezzük a második piskótalapot és rákenjük a maradék tejszínhabot.) Az így elkészült tortát betesszük a hűtőbe kb. 1 órát pihenni. Az idő elteltével pedig levesszük a tortaforma szélét és rácsorgatjuk a megmaradt, újra felmelegített csokit úgy, hogy a torta tetejét teljesen befedje és az oldalán pedig kicsit lecsurogjon. Így pedig újra addig pihentetjük, míg a csoki meg nem szilárdul a torta tetején. (Nem lesz ropogós, kicsit puha marad!)

Húsvét lévén én egy papírból kivágott nyusziformát (köszönet anyunak érte) körbeszórtam porcukorral a torta tetején, amikor már a csoki eléggé megdermedt.

Már nem egyszer sütöttem meg ezt a finomságot, és mindig elfogyott, sőt! Anyukámnak ez lett az egyik kedvence (2 piskótalappal), illetve a locsolóim sem panaszkodtak, hogy inkább kindert szerettek volna. Nem egy bonyolult édesség, még akkor sem, ha annak tűnik. Én egy nap kettőt is el tudtam készíteni mindenféle fáradtság nélkül, szóval hajrá, bátran kísérletezzetek vele ti is!

Jó étvágyat!

Adri