Tegnap elérkezett a szokásos sütés ideje. Eleinte a nagy semmiben kellett gondolkodnom, mert mindenből ki voltunk fogyva. De mivel csodás idő volt, átkerekeztem a szomszéd városba, ahol még délután is volt esélye, hogy valami nyitva van. (Na jó, nem potyára mentem, mert megnéztem.) Igaz, végül semmi nem került bele a sütibe, amit vettem, kiderült, minden volt otthon, ami szükséges volt a mennyei almatortámhoz.

A recept forrása: Nők Lapja Konyha

Hozzávalók:

30 dkg liszt
20 dkg vaj
10 dkg porcukor
1 tojássárgája
1-2 evőkanál tejföl
1 nagy citrom reszelt héja
fél tasak vaníliás cukor
csipet só
1 tk sütőpor
10 dkg dió
1,5 kg alma
1 kk őrölt fahéj
20 dkg barba cukor
fél citrom leve

Ez az eredeti recept, én néhány dolgot máshogy csináltam, de az eredmény szerintem így is tökéletes lett.

A lisztet összekevertem a porcukorral, a sütőporral és egy egész csomag vaníliás cukorral (mert vaníliás cukor fanatikus vagyok), és itt kell bele a reszelt citromhéj is, ami nekem ugyan kimaradt, majd pedig összemorzsoltam a hideg vajjal az egészet. Ezután jöhetett bele a tojássárgája és a tejföl. Szerettem volna, ha jó omlós lesz a tészta, ezért nekem bőven megvolt a 2 kanál tejföl, aminek viszont kicsit lágy tészta lett az eredmény (de megérte). Mikor ez megvolt, hagytam pihenni a hűtőben majd egy órát. Addig megpucoltam az almát, ami nekem csak 1,2 kg volt (pucolatlanul), de szerintem bőven elég volt! A megpucolt almát kisebb kockákra vágtam, majd beletettem egy lábasba, ráöntöttem a 20 dkg cukrot, ami jelen esetben, nem lévén barna cukrom, sima cukor volt. Az egy kávéskanál fahéj helyett kettőt raktam bele, mert azt is imádom, és mivel nem volt otthon citromom, ezért sima citromlevet öntöttem hozzá (kb 2 teáskanállal). Ezt pedig összefőztem úgy, hogy az alma belseje még kicsit kemény maradt, de a külseje már kezdett pépesedni. Ekkor kivettem a tésztát a hűtőből és ketté választottam. Az egyik felét tortaforma nagyságúra nyújtottam úgy, hogy kicsit felért a forma szélébe is (hogy majd ne folyjon ki az alma leve). Ezt 10 percig elősütöttem, majd kivettem és ráöntöttem az almát . Rengeteg leve volt, ezért először úgy terveztem, hogy a levét nem öntöm rá, de annyira finom és illatos volt, hogy sajnáltam volna, ezért végül ráöntöttem azt is, és rászórtam a durvára vágott, ámde 10 dkg-nál kevesebb diót. Na és itt jön az érdekesség. A tészta másik felét az eredeti recept szerint krumplireszelővel rá kell reszelni az alma tetejére. De mivel nekem ez nem ment, valószínűleg azért, mert a tejföl miatt túl puha lett a tészta, kinyújtottam azt a részt is és úgy helyeztem rá az alma tetejére. az oldalát kicsit benyomkodtam, hogy az alma jól elrejtve maradjon. Ezután pedig 30 perc alatt (amíg a tészta teteje elkezd aranybarna lenni) készre sütöttem.

Az eredmény isteni lett, a zárt tésztatető alatt megpárolódott az alma, a levét pedig felvette a tészta. Sajnos elfeledtem a jó kis Helgutippet, miszerint forrón ne szeleteljünk. De annyira kíváncsi voltam az eredményre, hogy nem bírtam magammal. Így viszont az első szeletből sajnos kifolyt a töltelék. Kihűlés után azonban nagyon jól szeletelhető, minden a helyén marad! És még másnap is ugyanolyan jó az íze, sőt!

Mindenkinek jó étvágyat kívánok hozzá! Vágjatok bele, mert nem nehéz elkészíteni, mégis kimondhatatlanul finom!

Adri