Ezt a receptet elsősorban Krisztinek köszönhetem, aki isteni quiche-t (ejtsd: kis) készített a múlt héten és bogarat ültetett ezzel a fülembe (vagy a nyelvem alá?). Az általam készített változat két gasztroblogos recept vegyítéseként állt össze. (http://lilafuge.blogspot.com/2006/09/blog-post.html és http://chiliesvanilia.blogspot.com/2008_04_01_archive.html)Hozzávalók:
A tésztához:
20 dkg liszt
12 dkg vaj
1 csapott teáskanál só
5 evőkanál víz
A töltelékhez:
100 g krémsajt
0,8 dl tejszín
20 dkg friss sóska
1 kis fej hagyma
3 tojás
6 szelet gépsonka
kb. 10 dkg reszelt trappista sajt
kb. 5 dkg reszelt füstölt sajt
só
bors
kevés zsír, vaj
A lisztet és a sót a vajjal elmorzsoltam, majd annyi vizet adtam hozzá, hogy összeálljon a tészta. Gombócot formáztam, fóliába tekertem és fél órára hűtőbe tettem. Ezalatt megtisztítottam a frissen szedett sóskaleveleket, alaposan megmostam, majd vajon megfonnyasztottam és lecsöpögtettem. A felkockázott sonkát megpirítottam, majd kivettem a serpenyőből. Ugyanebben a serpenyőben kevés zsíron megpirítottam a hagymát és ehhez hozzáadtam a sóskát.
A fél óra elteltével a lehűtött tésztát kinyújtottam akkorára, hogy beleférjen a tortaformába és egy kis karimája is legyen (én azt hiszem, 25 cm-es kapcsos tortaformát használtam). A forma aljára szilikonos sütőpapírt tettem és csak az oldalát vajaztam, mielőtt a tésztát beletettem. A tepsi tésztástól a mélyhűtőbe ment fél órára. Közben elkészítettem a krémet. Robotgéppel a krémsajtot a tejszínnel és a tojásokkal habosra kevertem, majd fakanállal belekevertem a reszelt sajtot, a sonkát és a hagymás sóskát, sóztam, borsoztam. Amikor letelt az újabb félóra, a mélyhűtőből kivett tésztát az előmelegített sütőbe tettem 10 percre úgy, hogy sütőfóliát és a kisebb tortaforma alját tettem rá nehezéknek, hogy ne puklisodjon fel sülés közben. 10 perc után a nehezéket levettem és még 5 percig sütöttem, majd a tésztára öntöttem egyenletesen a krémet és így sütöttem 20 percig. Ekkor reszelt sajttal megszórtam és még 10 percig sütöttem, amíg a sajt megpirult rajta. Langyosan tálaltam.
Féltem, hogy a sóska nem hozza majd azt az ízhatást, amit a spenót, de igazából semmi lényeges különbséget nem észleltem. A Krisztié persze finomabb volt, mert ő a lilafügés leírást követve tette bele a sajtokat, és jobban is nézett ki az övé, mert valamiért a spenót nem színezte úgy be a krémet, mint nekem a sóska. Na de nem panaszkodom, mert így is nagyon finom lett, és az „újítás” kategóriában eddig díjnyertes a családnál, mert egyszerre elfogyott. Elsőre kicsit szöszmötölősnek tűnhet, de garantáltan megéri. Azóta néztem több receptet is, a változatok száma szinte végtelen, mindenki keresse meg a kedvére valót! :o)
Helgu
