Elkezdődött a farsangi időszak, ami nem telhet el fánk nélkül. Habár már több recept is van a blogon, ez mégis különleges. Ez egy olyan recept, amit a nagymamánktól kell eltanulni, mert az lesz az igazi! Így tettem én is, ezért újra egy ősrégi családi recept tanúi lehettek. Ami pedig hozzátartozik a történethez az az, hogy a nagymamák nem receptből sütnek, így elég nagy kihívás egy ilyen étel elkészítése.

Hozzávalók:

2,5 dl tej
fél élesztő (2,5 dkg, ha jól emlékszem)
2 csomag vaníliás cukor
1-2 ek cukor (ízlés kérdése)
csipet só
1 tojás (kicsi!)
kevés vaj megolvasztva (kb. egy fél ujjnyi csík)
fél citrom reszelt héja (opcionális)
kb. 25 dkg liszt
olaj a sütéshez
lekvár és porcukor a tálaláshoz

A tejet felmelegítettem, abba az edénybe öntöttem, amiben az egész tésztát meggyúrtam. A tej csak langyos legyen! Belekevertem a vaníliás cukrot és a sima cukrot, majd belemorzsoltam az élesztőt és megvártam, míg felfutott. Ekkor beletettem a csipet sót, a tojást és az olvasztott vajat. (A vaj se legyen forró már, mert összeugrasztja a tojás!) Fakanállal összekevertem, majd lassan beleszórtam a lisztet is és a reszelt citromhéjat. Annyi liszt kell bele, hogy végül könnyű tésztát kapjunk. Körülbelül olyan sűrűségű legyen, mint a nokedli. Mindezt fakanállal kell dagasztani, amíg szép fényes nem lesz a tészta. (Régen sosem értettem ezt a kifejezést, de valóban kifényesedik a tészta! Mintha vizes lenne...) Amikor szép homogén, fényes tésztát kaptam, meleg helyen hagytam piheni. Mikor körülbelül duplájára dagadt, újra megkevertem a fakanállal (ilyenkor megint összeesik), majd újra megkelesztettem. Amikor ismét duplájára (sőt, triplájára) nőtt, jól meglisztezett nyújtódeszkán ujjnyi vastagra nyújtottam, és közepes szaggatóval pogácsákat szaggattam belőle. Körülbelül fél liter olajat felmelegítettem egy nagyobb edényben. Nem forróra, mert akkor gyorsan megégnek a fánkok és a belseje nem sül meg. Majd kicsit széthuzogatva a pogácsákat, hogy a közepe vékonyabb legyen, beleraktam az olajba. Mindkét oldalát megsütöttem, majd kiszedtem papírtörlővel kibélelt tálcára, hogy felszívja a felesleges olajat.

Végül lekvárral tálaltam. Nem porcukroztam meg, mert nekünk elég édes volt, de ez mindenkinek a szája íze!

Gyorsan elfogyott, és még a mamám is megdicsérte: "süthetsz ilyet máskor is". Azt hiszem, akkor tényleg jól sikerült.

Ez a recept csak fél adag, az igazi mamaadag duplája ennek!

Próbáljátok ki!

Jó étvágyat!

Adri